A Magyar Sion c. folyóirat múlt évi második számában jelent meg Németh László, a Pápai Magyar Intézet korábbi rektorának tanulmánya Zágon Józsefnek az Intézetben 1958-ban és 1963-ban mondott két köszöntőjéről, melyek értékes információkkal szolgálnak az Intézet történetéhez.

Zágon József 1953-1964 között vezette az Intézetet. Helyettesével Mester István atyával együtt azon fáradoztak, hogy a magyarországi kommunista diktatúra mesterkedéseivel szemben megvédjék az Intézet létét és minden nehézség ellenére működtessék eredeti feladatának megfelelően. Azután, hogy sikerült túlélni a megszüntető rendeletet, 1958-ban megünnepelték fennállásának harmincadik évfordulóját. Prokop Péter ösztöndíjas pap festő kapott megbízást arra, hogy készítse el a kápolna freskóit. Az ideiglenes fából készült oltár helyett pedig márványból készült oltárt készíttettek, bronzzal bélelt oltáriszentség szekrénnyel. Az új oltárt 1958. december 4-én délelőtt XXIII. János pápa római vikáriusának egyik helyettese, Mons. Ettore Cunai c. érsek szentelte fel. Németh László tanulmánya közzé teszi Zágonnak a felszentelést követő ünnepi ebéden elhangzott köszöntőjét, amely az esemény részleteire derít fényt. Kiderül belőle, hogy az oltár művészi tervezésében Don Razzicchia, a római egyházmegye papja vett részt, aki az ötvenes években a római szemináriumban művészettörténetet tanított és maga is festett. A felszentelő érseken kívül az ünnepi ebéden többek között részt vett Apor Gábor volt szentszéki követ is, aki tanúja volt az Intézet életbe maradásért folytatott küzdelemnek. 1954-ben így írt erről: „A kommunisták elkövetnek mindent, hogy a Papi Intézet elkedvetlenedjék, és kiköltözzék. Jelenléte nekik kellemetlen. Az évek során több kellemetlenség is adódott. …”.

 Az Intézet helyzete a Falconieri-palotában, amelynek kommunista vezetősége más-más intenzitással, de kitartóan azon fáradozott, hogy kitegye az épületből az Intézetet, nem volt tehát ismeretlen az oltárszentelésen résztvevők előtt. Zágon ezért köszöntőjében így indokolta a márványoltár felállítását:

„Ezen a helyen a helyzetünk egészen egyedülálló, amely valakinek különlegesnek tűnhet, hogy egy ilyen kevésbé biztos helyzetben, amely így ki van téve a kommunisták ítéletének, akik elfoglalják ezt a palotát, meg akartuk újítani a kápolnánkat márvány oltárt állítva benne. De éppen azért tettük ezt, hogy kifejezzük reményünket, helyesebben, a bizonyságunkat, hogy a kápolnánk márvány oltára túléli azokat, akik ma hitünk és Isten Egyházának igazságával szemben az ellenséges erőt képviselik. Ez a hitünk a jó győzelmében a rossz felett, amely megadja az erőt ahhoz, hogy folytassuk a jövő egyházi nemzedékének nehéz nevelő munkáját, akik a mi szegény, ma igen megpróbált magyar Egyházunk legszebb reménységei. Szeretnénk hinni, hogy a felszentelés, amelyet Excellenciád ma atyai jósággal végzett, legyen különleges áldás reményeinkre.”

A tanulmányban ismertetett másik köszöntő 1963. december 1-én hangzott el a második vatikáni zsinaton résztvevő magyar püspöki delegáció tiszteletére adott ebéden. A magyar püspökök nem első alkalommal jártak az Intézetben. A zsinat első ülésszakán ugyanis a magyar zsinati delegáció itt találkozott testületileg a római magyar papi emigrációval, 1962. november 15-én, a november havi papi találkozón. 1963-ban az ünnepi asztal körül egy nagy játszma szereplői ültek, amelyet Budapestről irányított a magyar titkosszolgálat beépített embereivel, köztük egyházi személyekkel is. A játszma szereplői a római magyar emigráció vezetői voltak egyik oldalról, Zágon József és Mester István, a magyar püspökök római ügyintézője. Ők arra törekedtek, hogy segítsék a magyar püspökök részvételét a zsinaton, hogy keressék velük az együttműködést. A játszma másik szereplői a magyar kommunista titkosszolgálat. Ők arra törekedtek, hogy a magyar püspöki delegációt leválasszák a római magyar emigrációról, hogy minél hatékonyabb éket verjenek a püspökok és a római magyar papok közé, hogy az emigránsok befolyását semlegesítsék, és ellehetetlenítsék a kapcsolatukat. Az ünnepi asztalnál ülő püspöki delegáció tagjai közül néhányan, a kommunisták előretolt játékosai már tudták, hogy a Szentszék és a magyar kormány közötti tárgyalásokon 1963 októberében felmerült az az igény, hogy a Pápai Magyar Intézet kerüljön a magyar püspökök közvetlen irányítása alá. 1962-ben még az a hír terjedt el, hogy a palota eladásával akarnak a kommunisták megszabadulni az emigránsoktól. Aztán taktikát váltottak és 1963-ban már azt tervezték, hogy a Szentszékkel kötött megállapodásba foglaltak alapján kötelezzék őket arra, hogy adják át az Intézetet.

A 1963. december 1-jén az ünnepi asztalnál azonban erről még nem esett szó, a püspökök közül, akik tudtak róla, hallgattak, Zágon pedig, aki ekkor még valószínűleg nem is tudott a fejleményekről, tisztelettel köszöntötte Hamvas Endrét, a zsinati delegáció vezetőjét névnapja alkalmából és hangsúlyozta, hogy a magyar püspökök, amikor az Intézetbe jönnek, a sajátjukba jönnek, mert az Intézet a magyar egyházé. Minden bizonnyal Mindszenty József bíboros jelmondatát idézve fejezte ki jókívánságait, hogy legyen újra virágoskertté a híres Pannonia, s öntözze azt híven Szűz Mária! A zsinat befejezését követően hazainduló püspököket pedig biztosította arról, hogy a római magyar emigráns papok velük együtt aggódnak, velük örülnek s velük vannak megpróbáltatásaikban is. Végül így búcsúzott: „Hálásan köszönöm, hogy látogatásukkal megtisztelték Intézetünket s szívből kívánom, hogy a zsinat harmadik ülésszakára jó egészségben újból találkozhassunk!” Erre a találkozásra sor került, de egészen más körülmények között, mert 1964 őszén a Szentszék és a magyar kormány megkötötte az u.n. részleges megállapodást, amelyben foglaltak alapján 1964. november 5-én Zágon és Mester átadták az Intézetet a magyar püspöki kar képviselőinek.

            Az 1958-ban állított márvány oltár ma már nincsen meg, mert a zsinatot követő liturgikus reform alapján fából készült szembe miséző oltár került a kápolnába az 1970-es évek felújítása során, az Intézet azonban túlélte a diktatúra éveit, köszönhetően Zágon és Mester áldozatos küzdelmeinek.

            A két köszöntő Zágon magán jellegű ügyeinek irattartójából kerültek elő, amely beszédeit, dokumentumait, leveleit és orvosi iratait őrzi. A köszöntök közlése mellett Németh László tanulmányában az irattartó tartalmát is részletesen ismerteti sok értékes adattal egészítve ki Zágon József életrajzát, amelyről már eddig is számos tanulmányt közölt.   

-------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2023-06/nemeth-laszlo-prelatus-papai-magyar-egyhazi-intezet-tortenete.html

---------------------------------------------------------------------------------------

A Szent István Alapítványt Zágon József pápai prelátus alapította meg 1965. december 15-én azzal a céllal, hogy Rómában megépítsék az emigrációban élő magyar papok egyházi intézményét, miután társaival 1964-ben kénytelen volt elhagyni a Pápai Magyar Intézetet. Az utcára került papok megsegítésére Fay Erzsébetsietett segítségül, aki gazdag örökségéből vállalta, hogy megépítteti a Szent István Házat, hogy felelevenítse és jövőt biztosítson országalapító szent királyunk római elképzeléseinek. Fay asszony győzte meg Zágon prelátust, hogy az 1967-ben felavatott ház ne csak papi otthon legyen, hanem a magyar zarándokok római szálláshelye is, és az általa vezetett Alapítványt bízta meg az intézet vezetésével.

Az Alapítvány alapító tagjai között Zágon József mellett Mester István pápai kamarást, Apor Gábor a kommunista Magyarország által bezárt Szentszéki Nagykövetség utolsó nagykövetét, Magyary Gyula pápai prelátust, Csertő Sándor pápai kamarást, Békés Gellért bencés és Fűz Balázs ciszterci szerzetest találjuk.

Zágon halála után Mester István, majd Kada Lajos érsek lett az Alapítvány elnöke, őt miután bonni nunciussá léptették elő Leloczky Donát ciszterci atya követte, majd Ruppert József piarista generális asszisztens vette át az elnöki tisztet, akit Németh László olaszországi főlelkész váltott.

2020. május 28-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megvásárolta a Szent István Házat, ám üzemeltetésével a Szent István Alapítványt bízta meg, így az Alapítvány üzemeltetőként továbbra is a zarándokházban maradt. Az ekkor lezajlott tisztújítás során a teljes öt főből álló kuratórium is megújult, az Alapítvány új elnöke pedig Dr. Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora lett.

2022. novemberében a MKPK a Szent István Alapítványt bízta meg a Villa Mater Redemptoris zarándokház üzemeltetésével is.

https://vmr.katolikus.hu/uzemelteto/

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------