http://olasz-nyelvlecke.blogspot.com/2011/05/olasz-dalok-andrea-bocelli-labitudine.html

Andrea Bocelli e Helena Hellwig
L’Abitudine
A Megszokás
Tu, per quello che mi dai
Te, azért amit adsz nekem

Quell’emozione in più

Az az érzés-többlete

Ad ogni tua parola

Minden szavadnak
Tu, probabilmente, tu
Te, valószínűleg te

Sei stata fino a qui
Voltál ezidáig
Per troppo tempo sola,
Túl sokáig egyedül
Fino a convincerti, come me
Amíg meggyőzted magadat, mint én
Che si può stare da soli.
Hogy lehet egyedül lenni.
Perché, la solitudine
Miért van, hogy a magány
Che non sorride mai
Ami sosem mosolyog
Diventa l’abitudine
Megszokássá válik
E non la scelta che tu fai
És nem a te döntésed többé
Ma ora che son qui
De most, hogy itt vagyok
Il vento cambierà
A szél meg fog változni
E sembrerà più facile
És könnyebbnek fog tűnni
Il tempo che verrà
Az idő, ami jönni fog
La vita può soprenderti
Az élet meg tud lepni téged
In tutto quel che fa
Mindenben, amit tesz
E dove non lo immagini
És ott, ahol nem is képzeled
Incontri la felicità
Találkozol a boldogsággal
E sono qui con te
És itt vagyok veled
E non ti lascerò
És nem foglak elhagyni
Ti chiedo di fermarti qui
Kérlek, hogy állj meg itt
E stare insieme a te
És veled együtt lenni
E stare insieme a te
És veled együtt lenni
Sì, adesso ci sei tu
Igen, most itt vagy te
Nei sogni e nelle idee
Az álmokban és a gondolatokban
Nell’immaginazione…
A képzeletben…
Tu, che sei vicino a me,
Te, aki közel vagy hozzám
Così vicino a me
Ilyen közel hozzám
Che sei parte di me
Aki a részem vagy
Così dentro di te
Ilyen mélyen benned
Come una sensazione
Mint egy érzelem
Sei le parole e la musica
A szavak vagy és a zene
Per una nuova canzone…
Egy új dalhoz…
Perché la solitudine
Mert a magány
Non si riprenderà
Nem fog újraéledni
La voglia di sorridere
A mosolyhoz való kedv
Ora no…
Most nem…
E la felicità
És a boldogság
Se ci sei…
Ha itt vagy…
Per quello che tu sai
Azért, amit te tudsz
e lo sai…
És te tudod…
Per quello che mi dai
Azért, amit adsz nekem
anche tu…
Te is…
Per un amore semplice
Egy egyszerű szerelemért
Ma grande più che mai
De ami nagyobb, mint valaha
E non è un’abitudine
És nem egy szokás
Il bene che mi fai
A jó, amit teszel velem
Anche tu
Te is
E l’allegria di viverti
És az öröm, hogy megéllek téged
Finchè vuoi…
Amíg csak akarod…
Di averti accanto più che mai!
Hogy mellettem vagy, jobban, mint valaha
E adesso siamo noi
És most mi vagyunk
Io e te
Én és Te
Ci siamo solo noi
Csak mi vagyunk
Solo noi
Csak mi
Sicuri di non perderci
Biztosak, hogy nem veszítjük el egymást
Di non lasciarci mai…
Hogy nem hagyjuk el egymást soha
Un’altra solitudine
Egy újabb magány
Non ci riprenderà
Nem lesz úrrá rajtunk
E tu non te ne andrai…
És te nem fogsz elmenni…
Mai
Soha