Hetesi Zsolt
A Galilei-per tanulságai
A tudós igazsága és tévedése

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/k0901/tartalom.html

Válasz

Hetesi Zsolt
A Galilei-per tanulságai
A tudós igazsága és tévedése

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/k0901/hetesi.html
A Galilei-pert olyan nézőpontból mutatom be, melyből képes leszek rávilágítani azokra a téves elképzelésekre és hibás közhelyekre, melyek a köztudatban élnek. Ehhez először áttekintem a kor felfogását a bolygók mozgásáról (mely az egész világra vonatkozó akkori ismereteket jelenti), különös tekintettel a reneszánsz humanisták és a katolikus egyház (a továbbiakban Egyház) álláspontjára. Ezután írok Galilei idevágó eredményeiről és peréről, melyről téves mendemonda kering.
......
1613 decemberében Krisztina toscanai nagyhercegnő meghívta magához a Medici Akadémia tanárait. Galilei betegsége miatt nem lehetett jelen, ám a társaság az ő távcsővel elért eredményeiről vitázott, valamint újszerű (heliocentrikus) magyarázatait beszélték meg. A jelenlevő Benedetto Castelli matematikus páter később értesítette az eszmecseréről a tudóst, amelyben kitért arra, hogy a vita fő okát Józsue könyve (melyben megáll a Nap egy időre) és a Biblia természettudományos kijelentéseinek helyes értelmezése adta.

A neves firenzei ezt annyira komolyan vette, hogy hosszú levelet küldött válaszul Castellinek december végén. Ebből nőtt ki a per, és hozzá kapcsolódva a manapság inkább komédia jelleget öltő világdráma, melynek a sajtó és olyan tudománytörténészek, akik nem veszik elég komolyan a tényeket, a pápaság elleni élt faragtak. (8) Ismerjük meg – legalább fő vonásaiban ezt a levelet!

...
Galilei a toscanai nagyhercegnőnek is elküldte gondolatait, sürgetve a helyes egyházi értelmezést. Ezt a levelet másolatokban terjesztette is. A pápai udvarban sok tisztelője akadt, többek közt Barberini bíboros, aki dicsőítő költeményt írt munkájáról. A pápa, V. Pál, fogadást rendezett a fizikus tiszteletére. Eddigre azonban Kopernikusz heliocentrikus tanait betiltották, mert véget akartak vetni a két világkép körül közben kialakult meddő vitának. (11) Közben, miután meghalt V. Pál, helyére Barberini bíboros került, VIII. Orbán néven. Alig foglalta el Péter székét, meg is hívta Galileit, megvitatandó a két világképet. Abban megegyeztek, hogy a heliocentrikus rendszer is jó matematikailag a mozgások leírására. A pápa azonban arra kérte Galileit, hogy egyelőre ne terjessze a heliocentrikus nézeteket, mert azok még nem biztosak. A fizikus, ezt bár megígérte, ám nem tartotta be, hanem megírta a Dialógus a két világrendszerről c. művét, melyben a pápa szájába adta a geocentrizmus gondolatait. A könyv egy évig közkézen forgott. Ekkor azonban Galilei ellenségei meggyőzték a pápát, hogy a fizikus kigúnyolja őt ebben az írásában. A pápa hosszas unszolásra beleegyezett, hogy barátját az inkvizíció elé állítsák. Mivel érvényben volt az 1616-ban hozott határozat a heliocentrizmus ellen, az 1630-ban megjelent Dialógust is elítélték. Az indoklás a betiltott gondolatok terjesztése volt. Galileinek, tanai visszavonása mellett csak azt kellett kijelentenie, hogy többet nem védelmezi a heliocentrikus rendszert. Az csupán mítosz, hogy a templomban tett eskü után az idős tudós toppantott, s felkiáltott: Eppur si mouve! (mégis mozog – ol.). Nem fenyegették kínzásokkal, és nem csukták börtönbe. Kihallgatása alatt háromszobás lakás állt rendelkezésére, szolgákkal. A pápa a személyét ért sérelmet (a Dialógus kapcsán) nem kérette számon a per folyamán, sőt kérte az említés mellőzését is (Teres, 1998).
....
Epilógus

Még 1616-ban, amikor a Szent Offícium, vagyis az inkvizíció elítélte a heliocentrikus nézeteket, azt a pápának, V. Pálnak kellett volna kihirdetni mint az Offícium elnökének. Nem ő tette, hanem Bellarmin bíboros. Ezzel a pápai tévedhetetlenség megmenekült attól, hogy nagyot csorbuljon. A kortársak is felismerték ezt a tényt. Leibniz és Descartes egyaránt azt mondta, hogy mivel egy bíboros mondta ki az ítéletet, az nem az örökkévalóságnak szól. A pápai tekintély egy hajszállal menekült meg az ügy során.

A kor neves jezsuita tudósa, P. Joseph Boscovich a heliocentrikus elméletre oktatta tanítványait. 1744-ben a Padovai Akadémia kiadta Galilei több munkáját, melyek szintén a heliocentrizmust támogatták. 1757-ben az Egyház eltörölte az inkvizíció 1616-os határozatát a Föld központi helyével kapcsolatban – még a heliocentrikus nézetek bizonyítékainak megszületése előtt. Azaz az Egyház tanult a múlt hibáiból.

A perrel azonban végképp elkezdődött a természettudomány elválása a filozófiától, és elindult az a sikertörténet, mely az emberiség egyik legnagyobb vívmánya lett, és ma is az.

A szerző ezzel az írással tiszteleg Jáki Szaniszló, Templeton-díjas fizikus és bencés teológus emléke előtt.

Válasz

A Szentszék és az Olasz Űrügynökség közös működtetésű weboldalán természet- és vallástudományos szempontokból is keresik majd a válaszokat az élet és a Világegyetem legnagyobb kérdéseire.
Tudomány és vallás. E két szó hallatán sokan rögtön két eszmerendszer kibékíthetetlen ellentétére gondolnak, ugyanakkor ez a kérdés jóval összetettebb - és a végkicsengésnek nem feltétlenül az ellentétek hangsúlyozásáról kell szólnia. Mind a természettudományok, mind a teológia alapvető célkitűzése a világ és a létezés minél alaposabb megértése, mégha ezt jobbára különböző módszerekkel teszik is.

Kétségtelen tény, hogy számos feszültséget, incidenst, sőt, üldözéseket eredményezett a - szigorú értelemben vett - tudományos és vallási nézetek ütközése. Ugyanakkor a dolog másik oldaláról, vagyis a természettudományos és istenhívő gondolkodásmód párhuzamos meglétéről általában kevesebb szó esik. Pedig erre is számos kiváló példa akad kiemelkedő, egyúttal mélyen vallásos természettudósok (így Newton, Descartes, Leibniz, Gauss, Pasteur, Foucault, Fraunhofer, Planck, Szent-Györgyi Albert, ...), valamint egyházi szolgálatban álló, emellett természettudományos világképünk fejlődéséhez is nagy mértékben hozzájáruló embertársaink alakjában. Utóbbira csak a csillagászat és a kozmológia területéről hozva példákat: Albertus Magnus, Roger Bacon és Nicolaus Cusanus korukat messze megelőző tudományos nézeteket valló középkori szerzetesek/egyháztudósok voltak; Kopernikusz hosszú ideig Wormia lengyel tartomány kanonokaként működött; Christoph Clavius, Hell Miksa, Sajnovics János, Angelo Secchi, Fényi Gyula, Georges Lemaitre, Teres Ágoston a jezsuita szerzetesrendhez, Jáki Szaniszló a bencés szerzetesrendhez tartozott.
A Római Katolikus Egyház mindenkori földi vezetőire sok korban tekintettek úgy, mint a tudományos haladás legfőbb ellenzőire; rendszeresen felemlegetve - többek között - Kopernikusz, Giordano Bruno vagy Galilei meghurcolását. Ugyanakkor az említett eseteket bőszen hangoztatókat nem feltétlenül csak a sértett tudományos igazságérzet, hanem sokszor az Egyház elleni támadás lehetősége is motiválja. Ez nem jelenti azt, hogy egyes egyházi vezetőknek és szervezeteknek ne lett volna meg a saját (emberi) felelősségük a történtekben, de a véleménynyilvánításhoz nem árt tisztában lenni a részletekkel is. (A téma iránt mélyebben érdeklődőknek feltétlenül ajánljuk olvasásra például Hetesi Zsoltnak a Természet Világa csillagászati különszámában megjelent, a Galilei-per tanulságaival foglalkozó írását.)

Az utóbbi években, évtizedekben a vatikáni Szentszék - szembenézve korábbi tagjai hibáival is - jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy sikerüljön összehangolni a hit és a tudomány eredményei által kialakult világképeket. Ezen folyamat szimbolikus lépései közé tartozott a Kopernikusz és Galilei elleni egyházi eljárások felülvizsgálata is (a lengyel csillagászt tavaly ünnepélyes keretek között újratemették, Galilei esetében pedig az az elképzelés is felmerült, hogy szobrot állítanak neki Vatikánvárosban). A közelmúltban pedig több "érzékeny" területen (például kozmológiai témakörökben és a földönkívüli élet utáni kutatások terén) a Vatikán is szervezett előadásokat, konferenciákat
http://hirek.csillagaszat.hu/asztroblog/20110225-vatikan.html

Válasz