Szemünk előtt omlik össze 80 év világrendje, mindaz, amit Nyugatnak hívtunk.” -kommentálta Nyáry Krisztián a Trump-Zelenszkij találkozót, de nemcsak ő, az FB falon a legtöbb hozzászólás szerint itt az Armageddon, vége a világnak, a civilizációnak, a morálnak. Robert Nemeth azt mondja: „Ez itt az influenszerpolitika a maga teljességében, két valódi, tőről metszett influenszerpolitikussal.” György Simó a kocsmák népének való politizálásról beszél, s arról, hogy „a kocsma közönsége tényleg és örökre le akar számolni a közel száz éves elitekkel”.
Ha lefejtünk az „infuenszerpolitizálás” számunkra taszító elemeit, a kocsmai stílust, Trump abszurd marhaságait, nem akarunk morált keresni ott, ahol érdek van, ha törökgáborelemez tanácsára végig nézzük az egész videót, rájövünk, hogy csupán a stílus változott..
Régen az lett volna, hogy mindketten mosolyognak a kamerák előtt, dicsérik egymást, az amerikaiak az ukránok a hősiességet magasztalják, az ukránok pedig kifejezik hálájukat az amerikai segítségért. Aztán a tárgyalóasztal mellett az amerikai elnök azt mondja:
„Nagyon sajnálom, de Amerikának már nem érdeke ez a háború, nem érdeke pénzt önteni bele. Ugyanis épp azt akarja elérni, hogy Európa elkezdje felfegyverezni magát, és ehhez bizony az USA-nak ki kell vonulnia Ukrajna támogatásból, mert egyébként soha nem szedik össze magukat. Az orosz-ukrán háború Európa ügye.” A másik érve pedig az, hogy az USA-nem érdeke egy megalázott, megvert, kifáradt Oroszország, ami Kínához megy kisírni a bánatát. Az USA-nak inkább szüksége van egy olyan Oroszországra, ami neki hálás azért, hogy megmentette a nagyhatalmi státusának legalább a látszatát. Amivel kereskedhet, felhasználhatja Kína és Európa ellensúlyaként. A harmadik érv pedig az, hogy jobban fizet a béke, akkor is, ha ezért a békért ukrán területekkel kell fizetni.
Úgy mondják, érdekmúlás.
Mennyivel őszintébb és elegánsabb az az európai, és demokrata magatartás, ami – szintén saját érdekei mentén – pénzt, és fegyvert adott az ukránoknak arra, hogy háborúzhassanak, de annyit nem, hogy győzzenek is? Mennyivel volt tisztességesebb az az álszent és hazug kommutáció, ami abban a hitben tartotta az ukránokat, hogy lehet annexiók nélküli békét kötniük, holott mindenki látta, hogy a győzelemre nincs esély? Mennyivel tisztességesebb az, aki NATO tagsággal szédíti őket, amikor már a NATO keleti határnak megvédése sem magától értetődő? És ki veszik komolyan az uniós tagság ígéretét?
Ezt a háborút Ukrajna nem tudja megnyerni, nincs hozzá elég támogatója. Nem jó hogy így van, de tény. S ha így van, akkor Ukrajnának is érdeke, sőt neki leginkább, hogy mielőbb befejeződjék, területi veszteségek árán is.
2025.03.01. https://www.facebook.com/torokgaborelemez

Válasz

Meloni: Megosztottak vagyunk, gyengék vagyunk. "Azonnal USA-EU csúcstalálkozó"
A Palazzo Chigiben meglepetés és aggodalom Trump támadása miatt. Tajani: "Most nyugalomra van szükségünk." De Salvini tapsol. "Gyerünk, Donald"
https://www.ilgiornale.it/news/politica/guerra-ucraina-ai-dazi-fazzolari-svela-tutto-e-predica-2445173.html

Donald Trump Volodimir Zelenszkij elleni durva agressziója - a kamerák javára és az Ovális Irodában - valószínűleg fordulópontot jelent az európai diplomáciában. Aki eddig úgy döntött, hogy nem hangsúlyozza nyilvánosan az amerikai elnök Ukrajnáról szóló béketárgyalások megkezdésével kapcsolatos zavarokat, de aki tegnaptól aligha tudja elkerülni az egyértelmű álláspontot. Nemcsak az egyes országok szintjén (a francia Emmanuel Macron, a lengyel Donald Tusk és a spanyol Pedro Sanchez állt elsőként Kijev oldalára), hanem az Európai Unióban is.

Másrészt az elmúlt fél évszázad diplomáciai évkönyveiben nyoma sincs ilyen veszekedésnek a világlátásban. Valami, ami soha nem élet. És pontosan ezt a légkört lehet belélegezni a Palazzo Chigiben is, annak ellenére, hogy Giorgia Meloni négyszemközt mindig is arra kért, hogy előítéletek nélkül értékelje Trump lépéseit, szem előtt tartva, hogy egyes kitöréseit inkább tárgyalási taktikának kell tekinteni, mint bármi másnak. Természetesen elismeri a Minisztertanács elnökségének helyettes államtitkára, Giovanbattista Fazzolari, az amerikai elnök "mindenkit meglepett egy kicsit" és "sokkal csillogóbb, mint gondoltuk". Hozzáteszi azonban, hogy a "tényeket" és nem csak a "szavakat" kell figyelembe venni. De tegnap nyilvánvalóan sokkal tovább ment. Az összecsapást pedig az Egyesült Államok és Ukrajna közötti diplomáciai szakítás követte, Zelenszkijt "meghívták", hogy hagyja el a Fehér Házat, a Kreml pedig Trump dicséretével ünnepelt.

A miniszterelnök a meglepetés mellett csak aggódni tud, mert ezen a ponton a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az Egyesült Államok és Európa közötti feszültség növekedni fog (lásd még a vámkérdést). Holnap pedig a londoni Lancaster House-ban tartandó EU-Egyesült Királyság csúcstalálkozó valószínűleg az Ukrajnáról és a közös védelemről szóló csúcstalálkozóból egy olyan találkozóvá válik, ahol el lehet ismerni az Európa és az Egyesült Államok között zajló diplomáciai válságot. Egy olyan forgatókönyv, amelyet a Palazzo Chigi nem néz jól, mert meg van győződve arról, hogy - mindennek ellenére - az amerikai hozzájárulás elengedhetetlen. És ezért késő este Meloni ígéretet tesz arra, hogy elősegíti "az Egyesült Államok, az európai államok és szövetségesek azonnali csúcstalálkozóját", hogy "őszintén beszéljen arról, hogyan nézzünk szembe a ma nagy kihívásaival, kezdve Ukrajnával és a jövő kihívásaival". "A Nyugat minden felosztása – mondja Meloni – mindannyiunkat gyengébbé tesz, és azoknak kedvez, akik civilizációnk hanyatlását szeretnék látni. Nem a hatalma vagy a befolyása, hanem az alapelvei, mindenekelőtt a szabadság."

Válasz

2. A Trump Putyinnal közös felosztási tervének elindításához alapvető lépés Ukrajna semmissé tétele, vagyis gyakorlatilag átadni Oroszországnak, amely egy újabb vazallus állammá kívánja tenni, mint Lukasenko Fehéroroszországa. Az a pont, amelyen az amerikai elnök és Zelenszkij tegnap veszekedett, az volt, hogy Trump nem volt hajlandó elkötelezni magát amellett, hogy Ukrajna oldalán álljon, hogy megvédje azt a közös értékek nevében. Trumpot nem érdeklik ezek az értékek. Nagyon bosszúsan ismételte meg Zelenszkijnek, mert szívesebben játszotta volna a nemes béketeremtő szerepét anélkül, hogy zavarták volna, ami nem arról szól, hogy előbb alá kellett volna írnia a ritkaföldfémekről szóló megállapodást, akkor másról is beszélhetett volna. De egyszer sem vett részt, és ostoba mantraként ismételgette, hogy nem akarja többé látni "azokat a szegény katonákat, akiket naponta ezrével ölnek meg", mintha a megszállók és a védők ugyanazon a szinten lennének.

A legrosszabb az, hogy Trump számára Putyin és Zelenszkij egyáltalán nincs egy szinten. Már régen az előbbit választotta. Az úgynevezett békét, amelyet az amerikai elnök szem előtt tart, Putyinnal egyetértésben alakították ki, távol a tanúktól Nem véletlen, hogy a kettő közötti öt konfrontációban Trump azt követelte, hogy ő és Putyin mindig egyedül legyenek.

Itt nincs több tárgyalnivaló, az ukrán nép fején már minden eldőlt, sőt Moszkvában örülnek a "disznó Zelenszkijnek, aki azt kapta, amit megérdemelt" (Dmitrij Medvegyev elegáns szavai). Trump a béke tündérmesét meséli el nekünk, de csak egy ördögi paktum a Kremlben lévő barátjával hozza közelebb az új háborút Európában.

https://www.ilgiornale.it/news/politica/patto-diabolico-cremlino-tutto-gi-deciso-sulla-testa-kiev-2445165.html?utm

Előzmény

Válasz

Az ördögi paktum a Kremllel. Kijev fején már minden eldőlt

https://www.ilgiornale.it/news/politica/patto-diabolico-cremlino-tutto-gi-deciso-sulla-testa-kiev-2445165.html?utm
2025.03.01.
Donald semmivé akarja tenni Ukrajnát. Az Egyesült Államok már nem érzi magát Európa szövetségesének. Vance szerepe Monaco után: ő az igazi fekete lélek
Maszk? Melyik maszk? A leghihetetlenebb dolog, amikor a tegnapi felkavaró jelenetet kommentáljuk a Fehér Házban, az az, hogy csodálkozunk azon, amit Donald Trump és JD Vance Volodimir Zelenszkij arcába dobott. Az amerikai elnök és helyettese (utóbbi tűnik egyre inkább Ukrajna és Európa Oroszország javára történő megdöbbentő árulásának igazi fekete lelke) nem dobta le az álarcot: egyszerűen végigmentek a táborválasztásukkal, sajnos a kezdetektől fogva nagyon világos mindenki számára, aki látni akarta.

Kitűnő beszámolót kapunk arról, amit a három államférfi tegnap élő világlátásban morgott egymásra, és erre utalunk. Úgy gondoljuk azonban, hogy fel kell nyitni azok szemét, akik még mindig be akarják csapni magukat azzal, hogy van hely az Egyesült Államok és Ukrajna közötti szövetséghez hasonló dolog folytatására, és attól tartunk, hogy a dolgok így folytatódnak az Egyesült Államok és Európa között. Ez a tér tegnap eltűnt, miközben a teljes értetlenség kemény szavai a bűnöző szomszéd által megtámadott és elpusztított ország vezetője és egy olyan szuperhatalom vezetője között, amely egy hónappal ezelőttig elkötelezte magát, bár túl sok bizonytalansággal és fájdalmas ellentmondással, hogy megvédje ezt az országot és bátor népét.
A tragikus igazság az, hogy az Egyesült Államok (ezek az Egyesült Államok) már nem igazán érzik magukat szövetségesünknek. Vance ezt már Münchenben világosan megfogalmazta, amikor kijelentette, hogy "az igazi fenyegetések" nem Oroszországból vagy Kínából érkeznek, "hanem Európán belülről". Ideológiai szempontokra utalt, azokra, amelyek miatt közelebb érzi magát Putyin "hagyományőrző" Oroszországához, mint Brüsszel "dekadens" Európájához. Trump viszont úgy gondolkodik, mint egy üzletember, és csak a pénzre gondol. Gyűlöli az Európai Uniót, mert (legutóbbi szavaival élve) "azért született, hogy becsapjon minket", és nemcsak azért érzi magát összhangban Putyinnal, mert tudja, hogy szélsőséges cinizmusban hasonlít rá, hanem azért is, mert osztozik vele abban, hogy Európát felosztják, hogy uralják azt. És utálja Zelenszkijt is, mint annak a Bidennek a társát, aki nap mint nap bemocskolja az amerikaiakat, olyannyira, hogy nem túlzás azt állítani, hogy amit Trump tesz az ukránokkal, az egyben megalázó személyes bosszú is a belpolitika szintjén.

Válasz

Katonai 5G-t fejlesztett Kína, drónok az antennái, és egyszerre 10 000 robotot tud kiszolgálni
2024.01.04.
A közhasználatúnál sokkal gyorsabb, és egy pillanatra sem szakad meg: speciális 5G-s hálózatot készített a kínai hadsereg, hogy kiszolgálják a hadászatban alkalmazott egyre több robotikus eszközt.
Az 5G-s mobilhálózatok nagy előrelépést jelentettek a telekommunikációban: sokkal gyorsabbak a le- és feltöltés, valamint a válaszidő viszonylatában is. Ez a TikTok-videók gyorsabb betöltése mellett számos területen hoz érdemi javulást, elég csak az önvezető autók fejlesztésére gondolni, ahol a gyors válaszidő kulcsfontosságú.

És persze ott van a katonaság, mely mára egyre inkább támaszkodik a digitális megoldásokra. Kína pedig most kifejlesztett egy olyan hadászati 5G-s hálózatot működtető eszközt, amit bármilyen katonai járműre fel lehet szerelni – és állandó adatkapcsolatot biztosít, akár egyszerre 10 000 robot számára is.

A megoldást a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) titkos, 31567-es egysége fejlesztette ki, és már bevetésre kész. A technológia kedvezőtlen terepen is helytáll, és az elektromágneses interferencia, azaz a zavarás sem okoz gondot a működésében.

Az adatátvitel sebessége akár 10 Gbps is lehet, míg a késleltetése 15 milliszekundumnál is alacsonyabb. Tehát igazán gyors a közhasználatú 5G-hálózatokhoz képest is. Mint az Interesting Engineering a technológiát kifejlesztő egység nyomán kifejti: ezek a képességek nagyban segíthetik a kínai hadsereg előrenyomulását a komplex terepeken – mint mondjuk a hegyek vagy a városok. A technológiát a kínai Telecommunications Science tudományos folyóiratban mutatták be.

https://hvg.hu/tudomany/20250102_kina-katonai-5g-halozat-robotok-kiszolgalasa-sebesseg

Válasz

https://telex.hu/belfold/2025/01/02/buda-peter-interju-titkosszolgalat-haboru-oroszok-orban-bekemisszio-putyin-fico-trump
2025.01.03.

Válasz

8. – Mindenekelőtt a belső megbékélésre kell törekednie, arra, hogy kialakuljon egy elemi konszenzus az ország alapvető érdekeire vonatkozóan. Ennek kell lennie a kiindulópontnak.

Másodszor pedig, el kell kezdenünk egy olyan stratégia kidolgozását, amely megfelel az új valóságnak. Van egy remek Keleti Tanulmányok Intézetünk, amely kiváló kutatásokat végez a posztszovjet térségben. Egy hasonlót kellene létrehoznunk, ami Ázsiával foglalkozik.

A lengyel elitnek fel kell ismernie, hogy az a világ, amelyet a Szovjetunió összeomlása után ismertünk meg, és amelyet az USA dominanciája jellemzett, a végéhez közeledik. Egy új világ van kialakulóban, amely legalább kétpólusú – az egyik póluson Washingtonnal, a másikon Pekinggel– vagy, ami valószínűbb, többpólusú lesz. És biztosan nem Európa lesz a központja.

Az Európai Unió lakossága a Brexit után 450 millió. Kínának és Indiának egyenként 1,4 milliárd lakosa van. És ezek az országok ma reneszánszukat élik, ide tevődik át a globális dinamika. A világjárványt megelőző évtizedben, 2009-2019 között a globális GDP-növekedés 80 százalékát a feltörekvő piacok tették ki.

Kína egy saját innovációs ökoszisztémát hozott létre, van alternatív internete, alternatív GPS-e, a kínaiak, mint az őrültek mennek az űrbe ritkaföldfémek és ásványi anyagok után, amelyek nélkül lehetetlen a technológiai fejlődés. Ha ehhez még békésen átvennék a tajvani TSMC-t – a legfejlettebb félvezetők legnagyobb gyártóját –, akkor egy teljesen új minőséget kapnánk. Az amerikaiak ezzel tisztában vannak, és nem fogják hagyni, hogy ez megtörténjen.

Legfőbb ideje, hogy a lengyel politika is észrevegye ezt a valóságot, és levonja a következtetéseket.

2024.11.03.

https://g7.hu/vilag/20241031/europa-elvesziti-az-amerikai-vedoernyot-az-orosz-energiat-es-a-kinai-exportot/

Előzmény

Válasz

7. – Másképp fogalmaznék. Európa nemrégiben három ernyőt veszített el. Az első a NATO biztonsági ernyője. Trump ezt azonnal le fogja rántani rólunk, a demokraták lassabban, de az ő uralmuk alatt is lezajlik majd ez a folyamat.

A második az Oroszországból érkező nyersanyagszállítás által biztosított energiaernyő. Ez kiterjed olyan országokra is, mint Ausztria vagy Szlovákia, ez a folyamat visszafordíthatatlan. A harmadik ernyőt Kína biztosította. Ez azon alapult, hogy az 1990-es évek vége óta át tudtuk helyezni oda a termelést, miközben olcsó árukat importáltunk tőlük. Idővel már nem csak ócska kütyüket. A világjárvány megmutatta, hogy mindez túl messzire ment. Hogy nem importálhatjuk a maszkjaink és orvosi felszereléseink 100 százalékát Kínából.

Egész Európa nagymértékben függ Kínától. Ez nem csak német probléma, bár tény, hogy Németország már régóta több autót ad el Kínában, mint a világ többi részén. De ma a Volskwagen kiszorulni látszik a kínai piacról, mert vesztésre áll az olcsó kínai elektromos autókkal szemben.

– Hol áll Lengyelország ebben az egészben?

– A kereskedelmi kapcsolatainkban Kína 16-18:1 arányban vezet. Mit exportálunk mi Kínába? Almát, csirkét, tejport, a KGHM némi rezet. És ők nekünk? 5G-t, 6G-t, Huaweit és a TikTokot. Tehát komolyan meg kellene vizsgálnunk, hogyan lehetne megváltoztatni a kapcsolatainkat, és hogyan csökkenthetjük a Kínától való kereskedelmi és árufüggőséget.

A kínaiaknak kidolgozott stratégiájuk van mind Lengyelországgal, mind a térségünkkel kapcsolatban. Nekünk nincs külpolitikai stratégiánk Kínával kapcsolatban. Hasonlóan nincs sem Indiával, a globális déllel vagy a feltörekvő piacokkal kapcsolatban sem.

Vegyük Sikorski miniszter úr legutóbbi expozéját. Volt szó Moszkváról, Kijevről, Berlinről és Washingtonról. Gyakorlatilag egy szó sem esett Pekingről, Újdelhiről, Teheránról vagy Rijádról. Ma egy teljesen új világban élünk. Új hatalmi központok alakultak ki, és ezek a régiekkel együtt mozgásban vannak. Az ukrajnai háború a második világháború vége óta példa nélküli helyzetet teremtett ebből a szempontból. Most a kreatív gondolkodásnak van itt az ideje, nem pedig a belpolitikai csatározásokénak, ahogy azt Lengyelországban folyamatosan látjuk.

Tudja, én ma olyan diákokat tanítok, akik 2005-2007-ben születtek. Nem emlékezhetnek rá a saját életükből, ezért emlékeztetnem kell őket arra, hogy mi is zajlott akkoriban a lengyel politikában. Akkoriban Tusk a Kaczyński fivérekkel harcolt. És mi történik ma a lengyel politika főáramlatában? Tusk Jarosław Kaczyńskival és Lech Kaczyński kísértetével harcol.

– Mit tegyen tehát Lengyelország mindezen kihívásokkal szemben?

Előzmény

Válasz

6. – Európa fő problémája e versengés szempontjából az, hogy mélyen megosztott. Még csak közösség sincs, nemhogy közös európai identitás. Kínával szemben nem európaiként, hanem lengyelként, franciaként, litvánként, magyarként cselekszünk és határozzuk meg magunkat.

És Kína, de Oroszország is, ezt ki fogja használni az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva.

A kínai elektromos autókra kivetett vámokról szóló vita tökéletesen megmutatta ezt. Nem sikerült egyhangúságot elérni, és a megoldásról folytatott vita felszínre hozta az Unión belüli mély töréspontokat. Kína azonnal válaszolt a vámokat leginkább támogató országnak, Franciaországnak, és 100 százalékos vámot vetett ki a konyakokra és a brandykre.

Kína így működik. Rendszerint nem multilaterális szereplőkkel, hanem minden egyes országgal külön-külön tárgyal. Franciaországot „bünteti”, viszont szoros kapcsolatot épít ki Orbánnal, aki most tömegesen engedi be a kínaiakat Magyarországra.

Hadd ismételjem meg: ez valóban probléma. Trump óta olyan világban élünk, ahol visszatért a nagyhatalmak hard powerben mért rivalizálása. Az Európai Unió eközben gazdasági, kereskedelmi és normatív értelemben vett nagyhatalom, de katonai és egyéb értelemben nincs hard powerje. És ez hatalmas probléma lesz, különösen akkor, ha Trump visszatér a Fehér Házba.

– Az Ukrajnával kapcsolatos politikája miatt?

– Nem csak azért. Attól tartok, hogy Trump második ciklusa még akkor is okozhat transzatlanti turbulenciákat, ha az ukrajnai konfliktust sikerülne békésen lezárni.

Visszatérve azonban az Unióhoz: meglátjuk, milyen lesz az új Európai Bizottság, amely még csak most fog felállni. Fenntartja-e a kínai elektromos autókra megszavazott vámokat

, egységes lesz-e?

Most fejeztem be egy könyv írását, amelyben az Orbán-jelenséget próbálom megérteni, az elmúlt hónapokban többször is jártam Magyarországon, és kétségeim vannak ezzel az egységgel kapcsolatban.

Orbán már teljesen nyíltan Kelet felé kacsingat, Magyarország kívül helyezi magát minden uniós normán és értéken. Hol van itt az európai egység és egyhangúság?

– A Kínától függő Európának van-e egyáltalán mozgástere arra, hogy az amerikai törekvésekhez hasonlóan újradefiniálja gazdasági kapcsolatait Kínával? Különösen az Unió számára olyan kulcsfontosságú gazdaságok esetében, mint amilyen Németország?

Előzmény

Válasz

5. – Minden bizonnyal ismeri Andrzej Walicki Marxism and the Leap to the Kingdom of Freedom című könyvét. Ebben Walicki nagyon találóan úgy definiálja a marxizmust, mint a piac és a magánszektor iránti abszolút bizalmatlanságon alapuló ideológiát. És ez lett a hatalom irányvonala Kínában 2012 után, az állam ismét nagy hangsúlyt fektet az állami szektorra. Hszi a leninizmushoz is visszanyúlt, vagyis a proletárdiktatúrához, a rendőrségi gumibottal való irányításhoz. A rendszer 2012 óta egyre inkább tekintélyelvűvé, hogy ne is mondjam, totalitáriussá vált. Kínában az emberek egyszerűen egyre jobban félnek beszélni bizonyos kérdésekről.

Mindezt tetézte a járvány elleni küzdelem kemény lezárásokon alapuló politikája. Sanghaj két és fél hónapig teljesen le volt zárva, és egy ponton a kínai nagyvárosok 70 százaléka lockdown alatt volt. Ennek eredményeként a gazdaság lelassult, mivel a kis- és középvállalkozások, különösen a külföldi tőkével rendelkezők, elhagyták Kínát, mert nem bírtak az új politikai feltételekkel és a szigorú lezárásokkal.

Ezzel egy időben Hszi Csin-ping megváltoztatta a fejlődési modellt. Teng Hsziao-ping modellje elsősorban az exportra épült. Hszi modellje a belső piacra támaszkodna, az exportnak csak kiegészítő szerepet szánt, ahogyan az korábban a kínai hagyományban megszokott volt. A belső fogyasztás azonban megtorpant, elsősorban politikai okokból, mert az állami szektort túlzottan támogatták.

– A jelenlegi élénkítő csomagnak kellene megoldást jelentenie ezekre a problémákra?

– Igen, a kínai reformok 40 éve alatt nem láttam még ilyet. Az intézmények, élükön a Központi Bankkal, egymás után jelentenek be újabb intézkedéseket. Október 10-én, csütörtökön a Központi Bank vezetője 500 milliárd jüan, azaz 70,6 milliárd dollár értékű stimuláló csomagot jelentett be. Ezzel egy időben, és számomra nagyon szimbolikusan, a kínai igazságügyi minisztérium közzétette a Kínai Népköztársaság történetének első törvénytervezetét a közszféra működéséről.

Mit jelenthet mindez? Azt, hogy a kínai elit látja, mennyire ingatagok a világpiacok, hogy Kínát egyre jobban elszigetelik – és nemcsak az USA, hanem egyre inkább az Európai Unió is -, és hogy minden adat arra utal, hogy Kína talán nem éri el az idei évre tervezett 5 százalékos GDP-arányos gazdasági növekedést. A kérdés az, hogy ez aláássa-e Hszi Csin-ping egyszemélyes uralmát, és hogy kikényszeríti-e, hogy elálljanak az állami szektort előnyben részesítő ideológiai politikától.

– Hol áll az Európai Unió ebben az amerikai-kínai versengésben? Mert egyrészt az Unió függ az Egyesült Államoktól, mint az európai biztonság szavatolójától; másrészt az európai gazdaság továbbra is erősen kötődik a kínai gazdasághoz.

Előzmény

Válasz