5. Szentatya, tudom, hogy nem kevés az, amit kérni merek Öntől – írta Finzi XII. Piusznak –, de keresztény módon működni egy olyan világban, amely nagyrészt megtagadja Krisztust, nem egyszerű vállalkozás a hétköznapi emberek számára”. A Vatikán nem vesztegette az idejét. Miután megkapta a megfelelő utasításokat, 1943 januárjában Tacchi Venturi atyának sikerült megszereznie az olasz belügyminisztériumtól a belépési és tartózkodási engedélyt a kis Maja és szülei számára Sasso Marconi településen. Úgy tűnik, hogy az olasz hatóságok utasítása időben megérkezett az egész család életének megmentésére. Egy bizonyos ponton azonban a kis Majának nyoma veszik. Sajnos egy koncentrációs táborban hunyt el, a Yad Vashem archívuma szerint.
Új perspektíva

„Mindenesetre a kislány esete érdekes perspektívára világít rá” – írja Ickx. Nevezetesen arra a tényre, hogy „a bolognai Mario Finzi XII. Piusz pápát tartotta az egyetlen hatóságnak, amely még mindig képes lehet sikeresen beavatkozni egy ilyen összetett és meglepő humanitárius ügyben”. Mario Finzi, ez az aranyszívű „hétköznapi fiatalember” megismerte a letartóztatást és az Auschwitzba deportálást, a felszabadulást és végül a korai halált, amely a Lagerben kapott betegség miatt érte. A Lang család 1945-ben visszatért Jugoszláviába, majd három évvel később Izraelbe költözött. „Sasso Marconi helyi hőseivel együtt, akiknek emlékét a Yad Vashem őrzi [Alfonso Canova „A nemzetek igaza” elismerésben részesült], valamint egy hétköznapi zsidó emberrel, Mario Finzivel, a náci terror áldozatával együtt, XII. Piusz és az Államtitkárság megmentett egy családot”.
Ez a könyv egy nagy lépés a sokak által vágyott „historiográfiai demokrácia” felé

Ez a könyv tehát a kutatás új korszakát nyitja meg, amely elsöpri a múlt és a közelmúlt ideológiai előítéleteit, és felszámolja azt az elképzelést, hogy XII. Piusz a zsidók és menekültek javát szolgáló nagyon összetett, de élesen körvonalazható segélyhálózat árnyékban maradt, nem pedig a csúcsán állt. Összességében ez a könyv egy nagy lépés a sokak által vágyott „historiográfiai demokrácia” felé – zárja cikkét Matteo Luigi Napolitano, olasz történész az Osservatore Romano vatikáni napilap hasábjain.

2021.01.22.
https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2021-01/xii-piusz-johan-ickx-konyve-pacelli-szerepe-a-ii-vilaghaboruban.html

Előzmény

Válasz

4. Útlevél Brazíliába

„A történeti levéltárból kiderül, hogy az Államtitkárság nem hagyta annyiban az ügyet” – tájékoztat Johan Ickx. A helyzet tovább súlyosbodott Oskar Ferenczy letartóztatásával és a fiumei börtönbe kerülésével. Ezekről a hírekről értesülve a Vatikán megbízta a Dell’Acqua érseket, hogy írjon egy levelet Tacchi Venturi jezsuita atyának, aki kapcsolatban állt az olasz hatóságokkal. Időközben augusztus 7-én Ferenczyné megtudta a Notre Dame de Sion nővéreinek elöljárójától, hogy a Vatikánban talán rendelkezésre állnak vízumok Brazíliába. Maria Gerda ezután levélben könyörgött a pápának, hogy családja megkaphassa azt. Az ügy ismét visszatért Dell’Acqua érsek asztalára. Időközben a vészhelyzetben nyolcszáz líra támogatást küldtek Ferenczyéknek. A vízummal kapcsolatban azonban Brazília szentszéki nagykövetségéé volt a végső szó. Az Államtitkárság közbelépett és végül 1940. augusztus 19-én Maglione bíboros bejelenthette Maria Gerda Ferenczy-nek, hogy megadták a vízumokat. Úgy tűnt, ezzel minden rendben van; azzal a különbséggel, hogy Rio de Janeiro-ba érve megakadályozták Oskar Ferenczy családfő belépését, akinek vízumát érvénytelennek tekintették. A hírt a hajó lelkésze táviratozta meg az Államtitkárságnak, kérve a beavatkozást. A Szentszéktől azonnal megérkezett a visszajelzés, amelyben megerősítették a brazil hatóságoknak a vízumok érvényességét. Így kezdődött meg egy új élet Ferenczyék számára. Az eset jól példázza, „hogy a megkeresztelt zsidók szó szerint két identitásuk csapdájába estek”, mivel a faji törvények szigorításával „hiányzott a zsidók és a megkeresztelt zsidók közötti különbségtétel”.
Egy nyolc éves kislány megmenekítési kísérlete

Egy másik szimbolikus epizód „A hétköznapi ember és egy nyolcéves kislány rövid története” című fejezetben található. A hétköznapi ember (ahogy szerette magát hívni) Mario Finzi volt, a Zsidó emigránsokat segítő küldöttség (Delasem) elnevezésű szervezet bolognai részlegének alkalmazottja. 1942 augusztusában Finzi közvetlenül XII. Piusz pápának írt, és arra kérte, lépjen közbe keresztény szeretettel „megmentve egy szegény nyolcéves kislányt, akit az emberek gyűlölete és erőszaka fenyeget”. Maja Lang jugoszláv kislányról volt szó, akinek tizenhét éves testvére, Vladimir házi őrizetben volt Alfonso Canova ingatlanfejlesztő villájában, Sasso Marconi településen. Vladimir megkérte Finzit, hogy mentse meg kishúgát. A családot letartóztatták Horvátországban, és a kislányt, akinek lejáróban volt az engedélye, hogy nagynénjénél tartózkodjon Magyarországon, az a veszély fenyegette, hogy visszaviszik a horvát határra. Finzi, tudatában annak a kockázatnak, amely Maját fenyegette, kidolgozott egy tervet, amelyet közvetlenül a pápának nyújtott be annak biztosítására, hogy a kislány eljusson Olaszországba és csatlakozzon testvéréhez, Vladimirhoz. Ennek eléréséhez azonban a Szentszéknek közvetlenül az olasz külügyminisztériumhoz kellett volna fordulnia, amely mozgósíthatta volna budapesti küldöttségét.

Előzmény

Válasz

3. De elmondható, hogy a dokumentumok egyértelműen mutatják, amint azt Johan Ickx írja, hogy a vatikáni erőfeszítések célja „minden egyes ember megmentése volt, színtől és hitvallástól függetlenül”. Két nagyon jelentős epizód bizonyítja ezt a könyv szerzője által felsoroltak között.
Az osztrák Ferenczy család története

Az első „A legkönyörületesebb eset rövid története” című fejezetben található. Ez Oskar és Maria Gerda Ferenczy zsidó származású osztrák katolikusokról szól, akik az Anschluss után emigráltak Ausztriából. Manon Gertrude nevű lányukkal együtt Zágrábba költöztek a város érsekének Stepinac bíborosnak a segítségével. Ám 1939-ben a nácizmushoz már közel álló helyi hatóságok minden külföldi zsidót, akár megtértek, akár nem, az olasz határ felé irányítottak. A Ferenczy család a Fiume tartománybeli Abbáziába ment. A nyomorúság és az elkeseredés csúcspontján Maria Gerda megírta első levelét XII. Piusznak, amelyben bevallotta, hogy egy darab kenyérért eladta a Bibliát, és hogy nem sikerült útlevelet találniuk az emigráláshoz. A dokumentumok arról tájékoztatnak, hogy XII. Piusz személyesen olvasta a levelet. De hogyan lehet segíteni ennek az asszonynak és a családjának? Dell'Acqua érsek kapott megbízatást a „legkönyörületesebb eset” kezelésére és felkérték a fiumei püspököt (Camozzo), hogy foglalkozzon a Ferenczy családdal. A helyzet 1939 végén súlyosbodott, amikor Ferenczyéket az a veszély fenyegette, hogy átadják őket a német hatóságoknak és elhurcolják őket Lengyelországba. A pápához intézett második levelében Maria Gerda könyörgött a veszély elhárításáért, és megújította a segítségkérését az emigráláshoz. Ismét Dell'Acqua érseket bízták meg a kérdéssel, aki másodszor is írt Camozzo fiumei püspöknek, aki rejtélyes módon nem válaszolt az első levélre. Most azt a parancsot kapta, hogy az olasz hatóságoktól kérjen meghosszabbított tartózkodási engedélyt Ferenczyéknek. Megmagyarázhatatlan módon Camozzo püspök továbbra is hallgatott. A tragédiát bemutatva Maria Gerda egy harmadik levelet is írt a pápának, megújítva kéréseit.
Útlevél Brazíliába

Előzmény

Válasz

2.
Az első nyilvánvaló tény a dokumentumokból: Hitler és kollaboránsai számára a katolikus hitre való áttérés nem változtatta meg a zsidó vért. Az áttérés azért, hogy a „nem árja” kategóriába kerüljenek, nem jelentett garanciát. Az Államtitkárság tudatában volt ennek és tudta azt is, hogy Németországnak számos követője van. Szlovákia például a totalitárius utat választotta: „Akár megkeresztelkedettek, akár nem, minden zsidónak távoznia kell” – mondta menthetetlenül Mach belügyminiszter. A német nyomás aztán arra késztette a magyarokat, hogy adják át a németeknek azokat a zsidókat, akik Szlovákiából próbálták átlépni a határt. A szlovák püspökök kollektíven elítélték a döntést, amelyet a pápa teljes mértékben támogatott. De még ebben az esetben is a régi latin mondás ellentéte érvényesült: „Az a baj, hogy Szlovákia elnöke egy pap” - írta Tardini prelátus, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának Titkára. „Hogy a Szentszék nem tudja megregulázni Hitlert, azt mindenki megérti. De hogy egy papot nem tud megfékezni, azt ki értheti meg?” Ubi minor, maior cessat – jegyzi meg az olasz történész.
Az Államtitkárság tagjai nagyon keveset tehettek az elkövetők megbüntetéséért

Nagyon súlyos helyzetekről volt szó, amelyekben „az Államtitkárság tagjai nagyon keveset tehettek az elkövetők megbüntetéséért”. Ezt látjuk Giuseppe Burzio prelátus, pozsonyi ügyvivő sürgönyeiből, amelyeket Tuka miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól küldött: „Megéri-e, hogy továbbra is beszámoljak Eminenciádnak egy őrülttel folytatott beszélgetésem további részéről?”. A könyvben elmesélt történeteket tehát úgy kell értelmezni, mint menekülő emberek történeteit, illetve, mint olyan kísérletek történeteit, amelyeket emberi erővel és emberi korlátokkal hajtottak végre, hogy megmentsék ezeket a menekülő életeket. Ez igazol néhány felszínes tézist, amelyek XII. Piusz Római Kúriájának antiszemitizmusáról szólnak.
XII. Piusz listája

A „Zsidók” nevet viseli az a dokumentumsorozat, amely 170 ábécé rendbe állított levéltári tételt tartalmaz és összesen mintegy 2800 esetet foglal magába. Az Államtitkárságon „Maglione bíboros államtitkár állt mindkét szekció élén. Nem zárható ki, hogy a másik szekciónak saját nyilvántartása vagy archiválási rendszere volt, ami azt jelentené, hogy a Szentszék más levéltárai, mint például az Apostoli Levéltár, hasonló anyagokkal rendelkeznek a zsidókkal kapcsolatban.” A „Zsidók” sorozat létezése, amelyet Ickx „XII. Piusz listájának” nevez, „kézzelfogható bizonyítéka annak az érdeklődésnek, amelyet azoknak a személyeknek szenteltek, akiket a faji törvények miatt nem tekintettek hétköznapi állampolgároknak, függetlenül attól, hogy zsidók vagy megkeresztelt zsidók voltak-e”. Itt nem lehet az összes „zsidó esetet” idézni, amelyekről a Vatikánba értesítést küldtek.

Előzmény

Válasz

Vatikáni levéltárvezető új könyve XII. Piusz pápa szerepéről a II. világháborúban
2021.01.22.
https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2021-01/xii-piusz-johan-ickx-konyve-pacelli-szerepe-a-ii-vilaghaboruban.html

Az Osservatore Romano vatikáni napilapban egy olasz történész méltatja Johan Ickx, az Államtitkárság államközi kapcsolatok szekciója történeti levéltár-vezetőjének könyvét. A szerző rekonstruálja azokat az eseményeket, amelyeknek főszereplője Pacelli pápa és legközelebbi munkatársai voltak azokban az években, amikor a náci őrület a zsidó nép megsemmisítésén munkálkodott. A kötet magyar fordítása idén az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg.
A felsőbb utasítások megszegése az ősi latin mondást az ellenkezőjére változtatja: ubi minor maior cessat. Éppen erre találunk példát a vatikáni dokumentumokban – írja Matteo Luigi Napolitano olasz történész az Osservatore Romano vatikáni napilap hasábjain. A második világháború idején Ján Vojtaššak szepesi püspöknek a hitleri Németországgal szövetséges szlovák kormány felajánlja az államtanácsosi posztot. Tisztjéből fakadóan a püspöknek el kellene utasítania a lehetőséget, ehelyett azonban elfogadja és csak ezt követően kér engedélyt XII. Piusz pápától.
Új kutatási korszakot nyit meg a kötet XII. Piusz pápaságáról

Ez csak egyike azoknak a történeteknek, amelyeket a „XII. Piusz és a zsidók” című kötetben (Milánó, Rizzoli, 2021, már kapható az olasz könyvesboltokban) olvashatunk. A könyv szerzője Johan Ickx, a Vatikáni Államtitkárság államközi kapcsolatok szekciójának történeti levéltár-igazgatója. A kötet új kutatási korszakot nyit meg XII. Piusz pápaságáról. Metszetet készít az Államtitkárság első szekciójáról, amelyet Ickx „Le Bureau”-nak hív (A Hivatal – a könyv francia kiadásának címe), amely nemcsak a nemzetközi kapcsolatokért felel, hanem annak a sok zsidónak az ügyeiért is, akik a második világháború idején a Vatikánhoz fordultak segítségért, támogatásért, tanácsért és védelemért.
A katolikus hitre való áttérés nem jelentett biztosítékot

Válasz

https://papageno.hu/intermezzo/2020/01/online-is-elerheto-a-vatikan-konyvtaranak-gazdag-gyujtemenye/?fbclid=IwAR1-P8IcREYbJ9Xud97BVh_8bRzp3vB4ONo61bVeLn9MhqkMsP9-RpHyu6I

Előzmény

Válasz

A Corvinára ez a találat jött be:
https://digi.vatlib.it/search?k_f=0&k_v=corvina

2020.01.11.

Előzmény

Válasz

Olvasd te is a Vatikáni Könyvtár gazdag gyűjteményét – online
2020.01.11.
Habár a Vatikán a világ legkisebb önálló állama, könyvtára megdöbbentően sok, történelmileg igen fontos írott dokumentumot rejt.

1451-ben V. Miklós pápa volt az, aki elsőként próbálta meg Rómát globális jelentőségű akadémiai központtá fejleszteni. Ez a nem kis feladat először „viszonylag szerény”, több mint 1200 kötetből álló könyvtár felállítását foglalta magába, beleértve a pápa saját gyűjteményét is, melyben görög és római klasszikusok és konstantinápolyi szövegek is voltak.

Az elmúlt öt és fél évszázadban a Vatikán állami könyvtára aztán szépen növekedett. Mára körülbelül 75 ezer darab kódexet és több tízezer más kéziratos dokumentumot tudhat magáénak, illetve olyan könyveket, melyek a könyvnyomtatás kezdetei és a 16. század közötti időszakban születtek. Mindent összevetve hozzávetőlegesen több mint egymillió tétel található a könyvtárban.

*

Nagy örömünkre már nem is kell a Vatikánig utazni, hogy felfedezzük ezt a rendkívüli gyűjteményt, hiszen egy digitalizálási projektnek köszönhetően számos dokumentum szabadon kereshetővé és letölthetővé vált elektronikus formában. Ráadásul nemcsak a fent említett kódexeket tanulmányozhatjuk, hanem levéltári, grafikai anyagokat és érméket is.

A vatikáni könyvtári keresőrendszer ide kattintva érhető el.

Forrás: Openculture/Papageno.hu
https://www.magyarkurir.hu/hirek/olvasd-te-is-vatikani-konyvtar-gazdag-gyujtemenyet-online
https://digi.vatlib.it/

Válasz

6. A Titkos Levéltárat nem mindig hívták így, ez volt a harmadik elnevezés. Az új név, Vatikáni Apostoli Levéltár, amiről Ferenc pápa rendelkezett, egy korábbi, már a 17. században használatos névhez nyúl vissza. Ez így helyes?

Bizonyos értelemben. Archivio Apostolico (Apostoli Levéltár) volt természetesen az eredeti kifejezés. Az Apostoli Levéltár jelentése: pápai magánlevéltár. Az „apostoli” jelző tehát nem az apostolokra, hanem magára a pápára mint apostolutódra utal. Az új nevet tulajdonképpen így lehetne lefordítani: vatikáni pápai levéltár. De ez körülményes, biztosan senki nem fogja az új elnevezést használni, az újságírók sem, hanem a továbbiakban is Titkos Levéltárról fognak beszélni. De az új elnevezés valójában nem új. A 7. vagy 8. század óta biztosan, a 4. század óta valószínűleg volt a pápának levéltára. A pápák számára a levéltárak magától értetődők, hiszen tetteiket dokumentálniuk kell.
Hogyan értelmezi a levéltár átnevezését ma, 2019-ben?

Az új elnevezés bizonyosan összefüggésben áll az állomány további megnyitásával is, ugyanis XII. Pius pontifikátusának iratai 2020 márciustól hozzáférhetők lesznek. Várhatóan nagy tolongás lesz akkor a levéltárban, és az ezzel kapcsolatos hivatkozásokban már az új névnek kell megjelennie.

Mi a jelentősége az Vatikáni Apostoli Levéltárnak a kutatás világában?

A kutatói világban töretlenül központi szerepet játszik. A vatikáni levéltár iratanyaga rendkívül terjedelmes, hatalmas, jelentős, mindamellett a katolikus egyház világegyház, itt minden kontinensből találhatók iratok a középkortól, globálisan pedig a kora újkortól kezdve. Természetesen a mostani digitalizáció miatt a (jelenkori) iratanyag egyre kevesebb lesz, de ameddig papír iratokat termeltek ki, addig az időszakig a levéltár kiterjedése óriási. XII. Pius levéltára önmagában 16 millió oldal terjedelmű. Ezek olyan hatalmas mennyiségek, hogy teljesen nyilvánvaló ennek a levéltárnak a rendkívüli jelentősége, nem csak egyházi, hanem tisztán világi tekintetben is.
http://ujkor.hu/content/vatikani-titkos-leveltar-elt-400-evet?fbclid=IwAR0XoRGrSWPbh6xLHqy9C9YOXxx8JvBIrxFpJv7oGSwaLUShZiZShLGWvxo

Előzmény

Válasz

5. Egy Vatikán-kutató a Titkos Levéltárról: „A problémát a populáris szerzők jelentik” – interjú Mons. Stefan Heiddel

A neves Görres Társaság Római Intézetének (Römisches Institut der Görres-Gesellschaft) igazgatója, Stefan Heid német pap szerint a Vatikáni Titkos Levéltárnak a pápa által elrendelt átnevezése „ésszerű, de nem szükséges” intézkedés. Szerinte a kutatók természetesen tudják, hogy a „titkos” melléknév nem jelent mást, mint hogy a pápáé. Azonban zavart okoztak azok a populáris szerzők, akik a pápai levéltár állítólagos „titkosságából” profitot akartak szerezni – mondta Heid a Vatikáni Rádióval folytatott beszélgetésben. A Görres Társaság Római Intézete a Vatikánban a Campo Santo Teutonico-n található, Heid évtizedek óta ismeri a Titkos Levéltárat.
Vatikáni Rádió: Mennyire van értelme átnevezni a levéltárat? Valóban téves asszociációhoz vezet a „Titkos Levéltár” elnevezés?

Stefan Heid: Ez részben bizonyára így van, tehát az intézkedés ésszerű, de nem szükséges. A kutatói világban mindig világos volt, hogy a vatikáni Titkos Levéltár nem titkos, hogy ott minden kutató minden olyan iratot megtekinthet, amely egy bizonyos dátum után szabadon kutathatóvá válik. De a nyilvánosságban a „titkos” jelzőt félreértik, a Vatikán titkolózásának vagy rejtőzködésének tartják, ami tévedés.

Van-e tudomása arról, hogy tudósok ebből az okból már korábban is célszerűnek tartották volna a vatikáni levéltár átnevezését?

Nem, erről nem hallottam. Kutatóknak ez egyáltalán nem jelentett problémát. A gondot azok a populáris szerzők jelentik, akik mindig azzal kérkednek, hogy iratokat szereztek meg a Titkos Levéltárból. Aki valamennyire is kiismeri magát, tudja, hogy ezek az iratok egyáltalán nem titkosak, hanem mindenki számára hozzáférhetők. A populáris szerzőknek ez a visszaélése a kutatók számára is bosszantó volt. De nem hiszem, hogy a levéltárnak ezzel az átnevezésével valami is változni fog, továbbra is Titkos Levéltárról fognak beszélni.

Hogyan hat ki az átnevezés a kutatók munkájára?

Tulajdonképpen sehogy. Az egyetlen változás, hogy mostantól új rövidítést kell használni. Eddig az Archivio Segreto Vaticano-t a kezdőbetűk alapján ASV-nek rövidítették, az új név, Archivio Apostolico Vaticano rövidítése AAV. Utánanéztem, úgy tűnik, hogy ez a rövidítés nem esik egybe más rövidítéssel, hála Istennek. Tehát a levéltári iratok rövidítését – amit minden publikáció esetében pontosan dokumentálni kell – gond nélkül át lehet venni. Természetesen az egész régebbi irodalomban más marad a rövidítés. Ez zavart fog kelteni, de ezt most egyszerűen nem kell megváltoztatni.
http://ujkor.hu/content/vatikani-titkos-leveltar-elt-400-evet?fbclid=IwAR0XoRGrSWPbh6xLHqy9C9YOXxx8JvBIrxFpJv7oGSwaLUShZiZShLGWvxo

Előzmény

Válasz