2022.09.04.

Esős időben, mintegy 25 ezer hívő jelenlétében a Szent Péter-téren avatta boldoggá a Szentatya I. János Pál pápát. Mintegy négyszáz bíboros, püspök és pap koncelebrált a pápával. A hivatalos delegációk mellett részt vett a szertartáson Sergio Mattarella, olasz köztársasági elnök. Az új boldog emléknapja augusztus 26-a lesz, mert 1978-ban ezen a napon választották pápává.

I.János Pál boldoggá avatási eljárása 2003-ban kezdődött, 2021-ben ismerték el a boldoggá avatáshoz szükséges neki tulajdonított csodát, amely szerint 2011-ben egy hozzá intézett ima segített gyógyuláshoz egy halálosan beteg kislányt Buenos Airesben.

I. János Pál pápát ábrázoló képet függesztettek ki a Szent Péter-bazilika falára a pápa boldoggá avatása alkalmából tartott ceremónián a vatikáni Szent Péter téren 2022. szeptember 4-én.

Ferenc pápa kijelentette, hogy a mosolygós pápaként ismert I. János Pál a "szép, nyugodt arcú, örömteli" egyházat képviselte, amely soha nem zárja be kapuit, és nem teszi rideggé a szíveket.

A mise elején ismertették Albino Luciani életét és erényeit. Kiállították ereklyéjét, amely egy 1956-ban kézzel írt feljegyzés a teológiai erényekről.

A szertartáson többek között részt vett Sergio Mattarella olasz államfő, valamint Luca Zaia, Veneto kormányzója.

Ferenc pápa, ahogyan elődje 1978-ban tette, békét sürgetett a mai világban, kiváltképpen a "mártír Ukrajnában".

A Szent Péter székét mindössze 33 napig elfoglaló I. János Pál volt az utolsó olasz pápa, hiszen őt a lengyel II. János Pál, a német XVI. Benedek és az argentin Ferenc pápa követte.

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2022-09/ferenc-papa-i-janos-pal-boldogga-avatasi-homiliaja.html

https://www.youtube.com/watch?v=8EV_35EHYwA

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/videos/404443631802449

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.5860723840605854/5860721797272725/

---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------------------

Gárdonyi Máté I. János Pál pápa boldoggá avatásáról

2022.09.04.

Ferenc pápa szeptember 4-én Rómában, a Szent Péter téren boldoggá avatja egykori elődjét, I. János Pál pápát. Albino Luciani mindössze 33 napig foglalta el Szent Péter trónját, mégis mély nyomot hagyott az emberek szívében. Gárdonyi Máté egyháztörténésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanárával beszélgettünk.

– Albino Lucianit sokféleképpen nevezték már életében, a „mosolygós pápa”, „szegény Krisztus”. Ki volt ő, mit tudunk róla?

– Albino Luciani 1912-ben született egy észak-olaszországi kisvárosban, mai nevén Canale d’Agordóban. Szülei egyszerű emberek voltak, ő maga többször is felidézte, hogy szegények voltak: előfordult, hogy éheztek is. Ez a Piave térsége, ahol az első világháborúban több nagy összecsapás is lezajlott. Albino Luciani az első pápa, akinek az édesapja munkás volt, több helyen dolgozott, Svájcban, Velencében is, egyébként pedig a szocialistákkal szimpatizált. Nem volt azonban antiklerikális, hagyta, hogy a felesége és a gyerekei gyakorolják a vallásukat. A fiát sem akadályozta meg abban, hogy pap legyen.

Albino Luciani nagyon szorgalmas, jól tanuló diák volt, már gyerekkorában a papságra készült. A hozzá hasonlóan tehetséges gyerekeket kisszemináriumba küldték. Feltrében járt kisszemináriumba, Bellunóban pedig nagyszemináriumba. Itt is a legjobb tanulók közé tartozott.

A bellunói egyházmegye papjává szentelték. Káplánként kezdte a papi szolgálatát, majd bekerült az egyházmegyei központba. Hamar kitűnt a hitoktatás, a katekézis iránti érdeklődésével, szeretetével és különleges érzékével. Különböző tárgyakat tanított a szemináriumban, és írt egy rövid, összefoglaló jellegű könyvecskét a szeminaristáknak.

Az egyházi hierarchia felfigyelt rá, és 1958-ban XXIII. János pápa a szomszédos egyházmegye, Vittorio Veneto püspökévé nevezte ki. Itt egy bő évtizedet töltött el, majd 1969-ben VI. Pál pápa velencei pátriárkává emelte, 1973-ban bíborossá nevezte ki. Elmondhatjuk, hogy az élete gyermekkorától kezdve egészen 1978-as pápává választásáig szűk területen zajlott, Veneto tartományban. Száz-százötven kilométeres távolságban vannak egymástól azok a helyek, ahol élt és szolgált.

– A II. Vatikáni Zsinathoz hogyan viszonyult? 

– Püspökként részt vett a zsinaton, de ott nem exponálta magát. Később azt mondta, tanulni ment oda és nem tanítani. Egy egyházképet és egy teológiát akart jobban megismerni, ahogyan azt az általa nagyon tisztelt bíborosok, püspökök ott bemutatták.

– Milyen főpásztor volt Albino Luciani?

– A kutatások szerint a venetói püspökség nagyon megfelelt a személyiségének. Kedves, barátságos ember volt, ahogyan később is emlegették, a mosolygós pápa. Visszafogott, visszahúzódó, imádságnak élő személy. Veneto tartomány az ő születésének a helye volt, az ottani légkör közel állt hozzá. Velencei pátriárkaként már nem volt ilyen egyszerű a helyzete. Nagyobb közéleti aktivitást vártak volna tőle, amit kevésbé vállalt fel, nem volt erre alkalmas. Ezért amikor híre ment, hogy bíborossá kreálják, papok egy csoportja írt egy levelet VI. Pálnak, hogy ne, ne, ne…, sőt, helyezze is el innen, mert nem csinál semmit.

Ez a „semmi” azt jelentette, hogy alapvetően az imádságnak és a belső reflexióknak élt, nem pedig a külsőségeknek.

Két szempontot meg kell említeni ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy a hetvenes évek eleje az olasz történelem nehéz időszaka volt, az ún. ólomévek korszaka, amikor a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal terrorakciói mindennaposak voltak. Az egyházi intézményekben is gyakori volt a forrongás, így a katolikus egyetemen is, 1968 után. A papság egy része nyitottá vált a baloldal, akár a szélsőbaloldal eszméi iránt is. Ez is a magyarázata annak, hogy Velencében a papság egy része kritikusan viszonyult Luciani pátriárka passzivitásához. A másik szempont, hogy ragaszkodott az Apostoli Szentszék és Szent VI. Pál pápa erkölcsi tanításához, és abból nem engedett. Ez a Humanae vitae-re vonatkozott, Szent VI. Pálnak a helyes születésszabályozásról írt enciklikájára. A polgári válás körüli vita is éppen erre az időszakra esett Olaszországban, 1974-ben tartották a népszavazást az engedélyezéséről. A katolikus szervezetek egy része – egyetemisták, munkások – kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy tagjaikat nem befolyásolják a döntésben, hogy igennel vagy nemmel szavaznak-e. Albino Luciani mint főpásztor a saját egyházmegyéjében feloszlatta ezeket a szervezeteket.

– Azt mondhatjuk tehát, hogy Vittorio Veneto püspökeként hatékonyabb volt, mint velencei pátriárkaként?

– Inkább úgy mondanám, hogy szebb időszaka volt az életének, mert a zsinat után nem sokkal mint főpásztor megkeresték Afrikából, Burundiból, hogy létesítsenek ott missziót. Luciani teljesítette a kérést, és személyesen is elutazott Burundiba, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen. Velencei pátriárkaként pedig Brazíliába utazott. Még a rövid ideig, mindössze harminchárom napig tartó pápasága időszakában is kiemelten hangoztatta a szegényekkel való szolidaritás fontosságát. Ez akkor már Dél-Amerikában általános volt. Nem véletlen, hogy Latin-Amerikában nagy a támogatottsága annak, hogy I. János Pált boldoggá avassák, mint ahogyan az sem, hogy Ferenc pápa számára is példaadó, vonzó személyiség.

– Az közismert volt, hogy Albino Luciani papként és főpásztorként is kiemelten foglalkozott a szegények mellett a betegekkel és a fiatalokkal. A másokkal szembeni szolidaritást otthonról hozta, mivel ő is szegény családba született, sokat nélkülöztek?

– A családi háttér meghatározó tényező volt nála, erről többször megemlékezik. Másrészt a személyisége is ilyen volt, de emellett tudatosan felvállalta, fejlesztette ezt a lelkipásztori attitűdöt. Egyébként az 1978-as első konklávé előtt, amikor a bíborosok arról tárgyaltak egymás között, hogy milyen pápára lenne szükség, kiemelten hangsúlyozták ennek a lelkipásztori attitűdnek a fontosságát, az odafordulást a szegények felé, és egyértelműen megtalálták ezt Albino Lucianiban, aki nyitott volt a harmadik világ valóságára is, szolidáris volt velük. Nyilvánvaló egyébként, hogy akkorra már megnyerte püspöktársai többségének a bizalmát, mivel ő volt az Olasz Püspöki Konferencia elnökhelyettese. Valószínűleg nagy szerepe volt a pápává választásában a püspöki kollegialitásnak is – ahogyan ezt a II. Vatikáni Zsinat fölvetette és tanította –, és az ennek nyomán létrehozott püspöki szinódus intézményének. A kérdés az volt, hogy ez csak tanácsadó szerv, vagy döntési jogköre is legyen-e.

Az 1978-as konklávé olyan pápában gondolkozott, aki továbbfejleszti a szinódust, és bíztak benne, hogy Luciani ezt teszi.

– Albino Lucanival kapcsolatban megemlítik azt is: ő volt az első pápa, aki kettős nevet választott, illetve akit nem koronáztak meg…

– Szent VI. Pált még megkoronázták a tiarával, csak ő ezt nem hordta. I. János Pálnál már nem volt ilyenfajta koronázás és szertartás, hanem az első pontifikált szentmise keretében vette át ünnepélyesen a hivatal vezetését. A névválasztás talán nem szorul magyarázatra, a két előző pápára, Szent XXIII. Jánosra és Szent VI. Pálra utal, személyes kötődése is volt irántuk, az egyik püspökké, a másik bíborossá nevezte ki. Ezenkívül pedig ők voltak a II. Vatikáni Zsinat pápái, tehát ez programszerű névválasztás volt a részéről.

– Albino Luciani mindössze harminchárom napig volt Krisztus földi helytartója. Lehetséges egyáltalán értékelni egy ennyire rövid pápaságot?

– Nyilvánvaló, hogy I. János Pál esetében nem a pápaként végzett tevékenysége alapozta meg a kanonizációt, hanem a személyisége. A XX. században kivétel nélkül olyan pápái voltak a Katolikus Egyháznak, akiknek a hitéletük, az imaéletük, az egész személyiségük kivételes volt, mégsem avatták mindegyiküket szentté. Elgondolkodhatunk azon, miért maradt el XV. Benedek vagy XI. Piusz kanonizációja. XV. Benedek pápa az első világháborúban és utána is a béke, az emberiesség szószólója volt. XI. Piusz idején az Egyház átélte a szélsőjobb és a szélsőbal támadásait, és ő válaszokat is adott ezekre, egyébként pedig gyönyörű programot tűzött ki az Egyház elé, Krisztus királysága eszméjének a hangoztatásával.

I. János Pálnál az idő rövidsége miatt a boldoggá avatás nem a pápaságnak, nem az intézménynek szól, hanem a személynek. Valóban megrendülést okozott a pápa halála, mert az emberek megismerhették a mosolygós pápát, egy derűs, kedves személyiséget, aki nagyon egyszerű szavakkal próbált tanítani.

– A közelmúltban jelent meg I. János Pál pápáról A világ sebeire figyelt címmel egy könyv, amelyhez Ferenc pápa írt előszót. Az előbb említette, hogy a jelenlegi Szentatya számára is példaadó, vonzó személyiség egykori elődje… 

– Ferenc pápa azt emeli ki I. János Pál életszentségéből, hogy ő az apostolok egyszerű hitét mutatta fel az embereknek, ami az Egyház igazi kincse. Úgy mutatta fel ezt a kincset, ahogy a II. Vatikáni Zsinat újratanította a modern világnak. Ez az egyik szempont. Ha Ferenc pápa tanítását, katekézisét figyeljük, észrevehetjük, hogy mindig a kezdetekhez tér vissza, Krisztushoz és az apostolok hitéhez, és azt hozza kapcsolatba a mai világ kérdéseivel. I. János Pál pápa tanításának a struktúrája is ilyen jellegű volt. Ezenkívül Ferenc pápa még kiemeli, hogy Albino Luciani a szegények iránti szolidaritást a katolikus hit lényegéhez tartozónak tekintette. Így is élte és így is tanította, a hit középpontjába helyezte. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy Ferenc pápa opciója is hasonló.

– Luciani pápa váratlan haláláról vannak különböző teóriák, többek között az, hogy a maffia gyilkolta meg, mert tudomására jutott, hogy a Vatikáni Bank egyes alkalmazottjai összejátszanak a bűnözői körökkel, és ő ennek véget akart vetni. Miként vélekedik erről?

– A pápaságnak voltak olyan korszakai, amikor a pápák döntő többsége nem természetes halállal halt meg. A 9-10. század fordulója ilyen volt. A 20. század azonban nem ilyen korszak.

Van viszont még egy pápa az elmúlt századból, akivel kapcsolatban felmerült, hogy meggyilkolták. XI. Piuszról van szó. Valóban gyanúra adhat okot az ő esetében, hisz erőteljesen tiltakozott a fasiszta olasz állam faji törvényei ellen, és a Lateráni szerződés megsértése ellen akart elmondani egy már el is készített beszédet, de egy nappal korábban meghalt. Itt tehát még lehetne is hivatkozni a gyanús háttérre. Albino Luciani esetében azonban ezt nem lehet elmondani. Egyrészt a pápasága rövidsége, másrészt amit már említettem, hogy visszafogott volt, soha nem exponálta magát az Egyház nagy ügyeiben. Miért gondolták volna a bűnözői körök azt, hogy likvidálni kell, amikor még semmilyen lépés nem történt az ügyben? Valóban volt egy problémahalmaz, ami egyre csak gyűlt, a hatvanas évek óta, és ez a Vallási Művek Intézetének (I.O.R.) a működése volt. Nem egy bankról van szó, ez egy vagyonkezelő, 1929-ben jött létre, a Lateráni szerződés keretében, az olasz állam fizetett egy nagy összeget kárpótlásként a pápának az elveszett államért. Figyelték a tőzsdét, befektetéseket hajtottak végre, ami nagyon sikeres volt. Természetes, hogy amikor ilyen hatalmas összegek forognak, az felkelti a maffiakörök érdeklődését. Később, már Szent II. János Pál alatt ezek a problémák elő is jöttek, s több olyan bankár, aki kapcsolatban állt ezzel az I.O.R. nevű szervezettel, bonyolította a befektetéseket, gyanús körülmények között halt meg. Kiderült az is, hogy egyesek közülük szorosan be voltak csatlakozva a szabadkőműves páholyhoz, sőt, maffiózók is felbukkantak. Többen rendőrkézre kerültek, és különböző történeteket adtak elő, hogy megússzák néhány évi börtönbüntetéssel.

A nyolcvanas évek közepén születtek azok az összeesküvés-elméletek, hogy kik, miért, hogyan álltak a hátterében annak, hogy I. János Pált meggyilkolják. Ezzel szemben az a vizsgálat, amit a kanonizációs eljárásnál lefolytattak, mindezt kizárta. Azt meg kell mondani, hogy nem volt halottboncolás, és olyan halottszemle sem, ami alaposabb lett volna, de ez a pápák esetében így szokott lenni, a bebalzsamozás miatt erre nincs lehetőség. Azt sem tudjuk pontosan, hogy mi volt I. János Pál hirtelen halálának az oka. Az orvost, akit odahívtak a holttesthez, szívinfarktust állapított meg, azok a nővérek viszont, akik Veneto óta vezették Luciani háztartását, és rendelkeztek egészségügyi képesítéssel, tüdőembóliát mondtak. Az biztos, hogy a pápa egészsége gyönge volt már korábban is, vérkeringési problémákkal, vizesedéssel küszködött, többször kellett kúrára mennie. Ezekre panaszkodott a halála előtti napokban is, az utolsó este pedig mellkasi fájdalmakra. Tegyük ezekhez hozzá, amit már említettem: az életét korábban az általa ismert világban élte, most pedig egy teljesen új környezetbe került, amelyben nem ismerte ki magát igazán. A római Kúriát nyilván ismerte, a felépítését, de azt, hogy ott ki kicsoda, kiben lehet megbízni, erről fogalma sem volt. Mindig precíz ember volt, alaposan felkészült a feladataira, és ez az új helyzet nyomasztotta. Éjszaka alig aludt valamit, többször felébredt, tipikusan stresszhelyzetet élt át. Amit a halálos ágyánál a nővérek találtak nála, az a bíboros államtitkárral folytatott beszélgetésnek a följegyzése volt. Azt olvashatta, készült a holnapra, de már nem érte meg. Ez sokkal reálisabb magyarázat a halálára, mint az állítólagos meggyilkolásáról szóló összeesküvés-elmélet.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

-----------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-apostolok-egyszeru-hitet-mutatta-fel-gardonyi-mate-i-janos-pal-papa-boldogga-avatasarol

-------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

-

 --------------------------------------------------------------------------------------

Vértesaljai László emlékezése: Boldog I. János Pál pápa mosolya máig bátorít minket

2022.09.06.

Isten hívő népe szeretettel őrzi szívében a Luciani pápa emlékét

Albino Lucianit 1978. augusztus 26-án választották pápává és 33 napos, igazán rövid péteri szolgálata után lobbant el élete lángja. Isten hívő népe azonban megőrizte a szívében az emlékét, főként finom, a lélek mélyéből fakadó mosolyát. 1978. szeptember 28-án halt meg dolgozószobájában, a vatikáni Apostoli Palotában. Hat nappal később, 1978. október 4-én temették el és Róma városa szó szerint megsiratta a „mosolygó pápát”, mert a temetési szertartás kezdetén eleredt az eső és csak a végén állt el. Az eső ellenére több mint egymillió hívő zarándokolt ravatalához, hogy személyesen vegyen búcsút Luciani pápától (ahogy most is esett az eső a boldoggáavatása során). A búcsúztatók közt ott állt Karol Wojtyła krakkói bíboros-érsek, akit nem is egészen két héten belül az utódjává választottak meg, 1978. október 16-án. A „távolról jött pápa” névválasztása „egy életre” – sőt a boldoggáavatással immár „az örökkévalóságra is” – hozzákapcsolta a „mosolygós pápához”, hiszen a II. János Pál pápa névvel azt akarta folytatni, amit elődje elkezdett: követni XXIII. János karizmatikus zsinati kezdeményezését és VI. Pál nyomdokába kívánt lépni, aki nemcsak végigvitte és lezárta a zsinatot, hanem a maga páratlan egyensúlyozó szerepével elkezdte azt a gyakorlatba átültetni. I. János Pál pápa névválasztása helyesnek bizonyult. Azóta nevének mindkét pápáját, XXIII. Jánost és VI. Pált is szentté avatták, de még azt is, aki nevének „második kiadásaként” 1979. augusztus 26-án, egy évvel Luciani pápa megválasztása után – az iránta való hálás tisztelet jegyében – ellátogatott a  szülőfalujába, mai nevén Canale d’Agordóba, amelynek a főtéren a templommal szemben található a Papa Luciani-emlékház.

VI. Pál pápa 1972-ben tisztelete jeléül pápai stóláját Luciani pátriárka nyakába helyezte

Mindössze 44 év telt el a „mosolygós pápa” halála után, ám ez alatt az Egyház megmérte annak a 33 napos péteri szolgálatnak a súlyát és hozzáadva megelőző életét, a „legfőbb tekintély” véleménye nyomán úgy találta, hogy méltó a nevét a szentek és boldogok nagy albumába beírni.

Albino Lucianit gyermekkorában a szegénység evangéliumi iskolája nevelte, ami nagyon fogékonnyá tette őt Jézus valóságos arca iránt. Szülei először Svájcban voltak vendégmunkások, majd az apa a Velence melletti Murano üvegfúvó munkása lett. A szülők nagy és mégis tisztes szegénységben nevelték négy gyermeküket, akik közül értelmességével és lelki fogékonyságával kitűnt az Albino fiú. Saját döntése révén került szemináriumba, míg végül 23 évesen pappá szentelték. Pályáját káplánként otthon kezdte a szülőfalujában, majd néhány éves lelkipásztori munka után szemináriumi elöljáró és teológiai tanár lett. Miután Rómában a Gergely egyetemen doktorált, a bellunói egyházmegye helynökeként szolgált. 46 éves volt, amikor XXIII. János pápa 1958. december 15-én kinevezte Vittorio Venetó-i püspökké, majd december 27-én felszentelte a vatikáni Szent Péter-bazilikában. 1962 és 1965 között püspökként vett részt a II. Vatikáni Zsinat ülésein. A zsinat után négy évvel 1969. december 15-én VI. Pál pápa velencei pátriárkává nevezte ki, majd újabb négy év után 1973. március 5-én VI. Pál pápa bíborossá kreálta. De már egy évvel korábban egy mély-értelmű mozzanatra került sor, amikor 1972. szeptember 16-án Luciani pátriárka fogadta a Velencébe látogató VI. Pál pápát, aki tisztelete jeléül pápai stóláját Luciani pátriárka nyakába akasztotta.

Az igazi pápai stóla „krisztusi szelíd jármát” jelentette 33 napra

Az igazi pápai stólát, mint egy „krisztusi szelíd jármot” hat évvel később helyezte a vállára a bíborosi testület döntése nyomán a Gondviselés. 1978. augusztus 26-án, a konklávé második napján, a harmadik fordulóban, tehát szokatlanul gyorsan pápává választották. Vonakodott elfogadni a megválasztást, meg is rótta társait: „Quid mihi fecistis? Dominus parcat vobis! Mit tettetek velem? Az Úr bocsásson meg nektek!”.

I János Pál pápa beiktatási homíliájából: Add, hogy Péter szava lehessek!

Amikor 1978. szeptember 3-án a Vatikánban ünnepélyesen megkezdte legfőbb pásztori szolgálatát, ugyancsak latin nyelven kezdte a beszédét. Most ennek a beiktatási szentmisének a homíliájából idézünk, mintegy annak a jelzésére, hogy miként látta és értelmezte ő maga számára az előtte álló péteri szolgálatot.

Az új pápa első szentbeszéde nyelvi felépítésében is üzenet: latinul olaszul és franciául  

Az új pápa első szentbeszéde nyelvi felépítésében is üzenet. Homíliája első negyedrészét latinul mondta el, ezzel az indoklással: „Homíliánkat latinul szerettük volna kezdeni, mert – mint ismeretes – ez az Egyház hivatalos nyelve, hogy mintegy kézzelfoghatóan és hatásosan érintsük az egyház egyetemességét és egységét”.

Lélekben átöleli Isten egész Népét  

Imádságos és hálatelt szavakkal köszönte meg az élő Istennek, hogy az emberi értelem számára megfoghatatlan módon a vállára helyezte az egyház legfőbb pásztori tisztét. Ebben a minőségében lélekben átöleli az egész egyházat, mely az Apostolfejedelem sírja körül egybegyűlt és köszönti Isten egész Népét, a szolgálatban vele együtt működő bíborosokat, püspököket, papokat, szerzeteseket és világiakat, a közéletben tevékenykedőket, a dolgozókat, a családokat, a művészet és a gazdaság világában fáradozókat, a munkásokat, a külföldre került emigránsokat, a mindkét nemből való fiatalokat - latinul utriusque sexus adulescentibus -, a gyerekeket, betegeket, a szenvedőket és a szegényeket.

A péteri feladat az isteni törvény hiteles értelmezése

Az Isten hegyéhez özönlő népek izajási próféciája azt a reményt hordozza, hogy a népek hatalmas fegyvereiket a béke eszközeivé alakítják. Ez a hegy Isten templomát jelképezi, melynek alapköve Jézus Krisztus, aki pedig apostolokra alapította az egyházát.  „Te Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat” – szól Jézus e súlyos, nagy és ünnepélyes szavakkal Simonhoz, János fiához. Az Úr Simon nevének Péterre változtatásával egy különleges küldetés átruházását sejteti, megígéri neki, hogy saját Egyházát építi rá, amelyet nem nyomnak el a gonosz vagy a halál erői. Az Úr átruházza Péterre Isten országának kulcsait, ezáltal a legmagasabb felelőssé teszi az ő Egyházáért és hatalmat ad neki az isteni törvény hiteles értelmezésére. A Péterre bízott emberfeletti feladatok láttán Szent Ágoston figyelmeztet bennünket: „Péter természeténél fogva egyszerűen ember volt; kegyelemből keresztény, még bőségesebb kegyelem által az egyik és egyben az első apostolok közül”. A pápa hálás szívvel köszönetet mondott mindazon bátorításért és bíztatásért, amit  megválasztása első pillanatától fogva kapott Rómában és világ minden részéből, mert az Isten ismét látható Fejet adott Egyházának. Nagy és szent elődje, Nagy Szent Leó pápa spontán szavait idézte: „Szent Péter szakadatlanul elnököl székhelye felett, minthogy olyan egységben van összekapcsolva az Örök Főpappal, mely soha el nem múlik”. És ezért a ragaszkodás minden megnyilvánulása, amelyet felém intéztetek, valójában annak az osztályrésze, akinek mi szolgálunk”.

Az Egyház az evangélium alázatos hírnöke a föld minden népe számára

Beszéde végén az új pápa az egyházi diplomácia nyelvén, franciául szólt és szeretettel köszöntötte a többi egyházak és egyházi közösségek küldöttségeit, melyekkel még nem élik együtt a teljes közösséget, de együtt fordulnak a Megváltó Krisztus felé és egymás felé haladnak a szentségben és a kölcsönös szeretetben. Külön köszöntötte az államfőket és a különféle képviseleteket, mert ebben a Szentszék és az Egyház iránti megbecsülést és bizalmat látja, amely az evangélium alázatos hírnökeként a föld minden népe számára segíti megteremteni az igazságosság, a testvériség, +a szolidaritás és a remény légkörét.

„Mindig a Szűzanya gyengéd keze irányított”

Utolsó fohászát Luciani pápa a Szűzanyához intézte és Isten Anyja, a Salus Populi Romani és a „Mater Ecclesiae” szeretete és imádsága támogatását kérte apostoli szolgálata megkezdéséhez. A Szűzanya, aki a gyermekkoromban, majd később szemináriusként, papként és püspökként finom gyengédséggel irányította az életemet, továbbra is világosítsa meg és irányítsa lépteimet, hogy szavam az Úrra szegezett szemmel és elmével annak a Péternek a hangja lehessen, mely egykor örömteli szilárdsággal vallotta meg hitét: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”.

Boldog I. János Pál pápa a Szűzanya szeretetének és imádságának támogatását kérte apostoli szolgálata megkezdéséhez: „aki a gyermekkoromtól kezdve mindvégig finom gyengédséggel irányította az életemet, továbbra is vezesse lépteimet, hogy szavam az Úrra szegezett szemmel és elmével annak a Péternek a hangja lehessen, mely egykor örömteli szilárdsággal vallotta meg hitét: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”.

-----------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2022-09/janos-pal-papa-boldog-emlekezes-mosoly-batorit-patriarka-velence.html

---------------------------------------------------------------------------------------