2015.02.01.

Délszaki kalandok. Magyar írók Itália-élménye címmel nyílt kiállítás 2015. január 30-án, 19.30-kor a Balassi Intézet - Római Magyar Akadémia Galériájában.

Goethe, Stendhal, Shelley, Dumas itáliai utazásaikról írt szépirodalmi krónikái széles körben ismertek, de vajon az olasz közönségnek szolgálhat-e érdekességekkel a magyar írók–festők élménygyűjtő útjait bemutató kiállítás? A Petőfi Irodalmi Múzeum most nyíló tárlata izgalmas kísérlet a korabeli irodalom bemutatásával, illetve képek és dokumentumok multimédiás megjelenítésével.

A kiállításnak a Balassi Intézet – Római Magyar Akadémia lenyűgöző barokk épülete ad otthont, a Palazzo Falconieri egyik első külföldi magyar intézetként közel 90 éve áll a magyar kultúra szolgálatában az örök városban. A gyűjteményben szereplő művészek közül többen is itt, a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként tanultak, alkottak.

A tárlatot Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója nyitotta meg.

A kiállítás 2015. március 15-ig tekinthető meg. A belépés ingyenes.

Nyitva tartás:
hétfő-péntek 10.00–19.30, szombat 10.00–12.30 és 13.30–19.30, vasárnap 10.00–12.30 és 13.30–18.00.

--------------------------------------------------------------------------

http://www.balassiintezet.hu/hu/kiallitas-nyilt-a-romai-magyar-akademian/

----------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

Magyar művészek Olaszországhoz fűződő viszonyát kutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Délszaki kalandok - Magyar írók Itália-élménye című kiállítása, amely péntek este nyílt meg a Balassi Intézet - Római Magyar Akadémia Galériájában.

A tárlat először a PIM-ben volt látható a 2013-as olasz-–magyar kulturális évad keretében; az anyag római bemutatása azt is szimbolizálja, hogy az ilyen típusú eseményeknek van folytatása – mondta el a távirati irodának pénteken a Balassi Intézet főigazgatója.

Hammerstein Judit hozzáfűzte: a Petőfi Irodalmi Múzeum most némileg a római közönség érdeklődéséhez igazította a kiállítást, így az olasz látogatók ezúttal magyar szemmel tekinthetnek országukra.

A tárlat azt vizsgálja, miért is vonzódott olyan sok magyar művész Olaszország iránt. Ebben szerepet játszhatott a vágyakozás a múlt kézzelfoghatósága és melankóliája vagy akár az érzékiség iránt – vetette fel Hammerstein Judit, hozzátéve: a magyar művészek Olaszország iránti vonzalma szinte „italomániává” változott az 1920–30-as években.

Márai Sándor szerint az európai népek közül a magyarok igazából az olaszokhoz állnak a legközelebb, de a kiállításon kiderül például, hogy a Párizs rajongójaként ismert Ady Endre hasonló vonzalommal viseltetett Róma iránt is – emlékeztetett.

A főigazgató beszámolója szerint a PIM kiállítása magyar alkotók műveinek, naplóinak, levelezéseinek, emléktárgyainak segítségével rekonstruálja, hogyan élték meg az Olaszország-élményt olyan írók, mint Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Németh László, Szerb Antal vagy Márai Sándor, de számos itáliai ihletésű magyar festmény is helyet kapott az anyagban.

A március 15-ig látogatható tárlat kitér a Római Magyar Akadémia kulcsszerepére, hiszen az intézmény ösztöndíjas és kutatási programjának köszönhetően számos művész – így Szőnyi István vagy Aba-Novák Vilmos – gazdagodhatott olaszországi élményekkel.

A kiállítás ugyanakkor a közelebbi múltra is reflektál, így emléket állít a Triznya-kocsma néven ismert legendás római művészeti szalonnak is – tette hozzá Hammerstein Judit.

-

A kiállításon több, korábban ismeretlen, illetve elfeledett műalkotás is szerepel, többek között Aba-Novák Vilmos nagyméretű festménye egy római kocsmáról.

-

--------------------------------------------------------------------------

http://mno.hu/grund/miert-szerettek-a-magyar-irok-italiat-1270519

---------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------

"EPISODI MEDITERRANEI" Una mostra sulle esperienze italiane degli scrittori ungheresi 1890-1950
Dal 30 gennaio al 15 marzo 2015

SZABÓ LÔRINC:

Csordás Lajos: Fenyőtoboz akart lenni Rómában

2015-02-24

http://nol.hu/kultura/fenyotoboz-akart-lenni-romaban-1517869

„Inkább lennék fenyőtoboz a római Pincino dombon, mint főreáliskolai tanár Budapesten" – mondotta állítólag Péterfy Jenő irodalomtörténész, a magyar irodalom egyik legnagyobb Itália-rajongója, aki 1899-ben, hat héttel e kijelentése után főbe lőtte magát a Velencéből hazafelé tartó vonaton.

És bár vágya az volt, hogy hamvai Olaszországban leljenek nyugodalmat, ez nem teljesült, holtában is hazatért az általa mindig sötétnek látott Budapestre. Péterfyt persze ma már szinte teljesen elfelejtették. Egy római kiállítás miatt jutott eszünkbe, amelyet 2013-ban még Budapesten láttunk Délszaki kalandok – Magyar írók Itália-élménye címmel, és amely most Rómában vendégszerepel a Balassi Intézetben, a Római Magyar Akadémián.

Péterfyhez hasonló halálos szerelmese nem nagyon volt Itáliának a magyar irodalomban, bár az öngyilkosság gondolata más magyarokat is megérintett az örök kultúrájú olasz tájakon. Jókai Mórt például, aki első felesége halála után tért vigasztalódni a napsütötte délre, de identitásválságot okoz a két legnépszerűbb magyar Itália-regény, Szerb Antal Utas és holdvilága és Márai San Gennaro vére című könyve főhőseinek is. Németh Lászlóban pedig egy pillanatra megfordul az itáliai emigráció gondolata.

A magyar írók vonzalmának alapja a magyar kultúra latin beágyazottsága volt. Ady írta, aki egyébként nem ünnepelte túlzottan Rómát: „ebben a városban van elrombolva, elépítve minden, amiből a mi lelkünk összerakódik". Ennek ellenére Fenyő Miksa szerint mi magyarok nem nagyon vettük ki a részünket Itália északi irodalmi meghódításából, legfeljebb a velencei Szent Márk teret vettük be. A kiállítás vitatkozik ezzel az állítással, s kaleidoszkópszerűen villantja fel azt a színes irodalmi visszatükröződést, amivel a magyar írók reagáltak az őket ért itáliai lelki, kulturális és tájélményeikre. A magyar irodalom Itália-térképére felrajzolta például Sienát Vas István költeménye, Az őrült város, Paestumot, San Remót Németh László útirajzai, Certaldót Szántó Piroska visszaemlékezése, Bolognát Kosztolányi hasonló című verse, Castelfrancót Elek Artúr, Civitavecchiát Szauder József útirajza, Salernót Márai naplói, a Tivoli melletti Villa Adrianát Riedl Frigyes 1899-es esszéje, a Magyarok Rómában.

Magyar író sokféle élet- és sorshelyzetben érkezett Olaszországba: kulturális zarándokként, turistaként, emigránsként. Amikor tovább kellett állni, haraggal, gyűlölettel de talán még közönnyel sem távozott közülük senki, mindenkit melegebb érzelmekre hangolt a monumentális kultúra, a nép vagy a táj.

Ezen még az első világháború sem igen változtatott, amikor a két nép fiai egymás ellen harcoltak. Az egymás elleni háborút a művészek általában nem tudták elfogadni. A kiállításon Babits sorait idézik: „Éreztük az első pillanattól, és nem akartuk hinni az utolsóig. Már a szele jött, már egy-egy nagy langyos csöpp csapott az arcunkra. Nem – mondtuk – nem lehet: ez ártatlan felhő; üres, mindjárt megy tovább. Ismerjük – mondottuk – szép felhők szoktak jönni arról a tájékról, szép bodor felhők, fehérek, húrosak, nem hoznak vihart. Boldog szép tájék az: nem jön onnan eső! Micsoda csalódás volt – az olasz háború!"

Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Szerb Antal a két háború közötti idők legnagyobb Itália-szerelmesei a magyar irodalomban. Kosztolányi remek útirajzokban, Babits a hatalmas Dante-fordítással (melynek egyik ihletője éppen Péterfy remek Dante-tanulmánya volt), Szerb Antal pedig bűvöletes regényével, az Utas és holdvilággal adózott e szerelemnek. Ők még kulturális zarándokok és turisták voltak. Látjuk Kosztolányit pancsolni a Lidón, Szerb Antalt bőröndök közt Velencében.

A háború alatti és a háború utáni idők legnagyobb magyar irodalmi italianistái már emigránsok: Márai Sándor, Lénárd Sándor és Cs. Szabó István. Mindannyian évekig éltek Olaszországban, és remek regényekkel, esszékkel vagy emlékezéssekkel adóztak az itáliai éveknek. Még a tartózkodó úriember, a jeges északinak számító Márai is szinte olasszá vált, és így emlékezik a búcsúra, amerikai emigrációja előtt: „A búcsú Nápolytól, a Posillipótól fájdalmasabb volt, mint valaha is búcsú valakitől, valamitől életemben. Ez a három és fél év Itáliában életem legnagyobb ajándéka volt."

Szerencsés, aki Rómában is láthatja a kiállítást, de aki nem, az is vigasztalódhat a kiállítás PIM-ben kapható, budapesti katalógusával és azokkal az Itália-olvasmányokkal, amelyeket éppen e kiállításnak köszönhetően rángattunk ki a feledésből: például Fenyő Miksa Ami kimaradt az Odysseiából vagy Riedl Frigyes Magyarok Rómában című kötetével vagy éppen annak a  Péterfynek az írásaival, aki fenyőtoboz akart lenni Rómában.

---------------------------------------------------------------------------------------