2017.02.26.

Tegnap éjjel adta a Duna televízió Kabay Barnának és Petényi Katalinnak a Római Magyar Akadémiáról készült film 2. részét.

A film tartalmát szeretném nektek leírni, mert tárgyilagosan ismerteti az akadémiának a világháború utáni történetét.

-

A film Dr.Molnár Antal bevezetőjével kezdődik:

- A RMA II.világháború utáni ujjá indulása igazán 1946 őszére datálódik, ekkor érkezik meg Kardos Tibor irodalomtörténész, hogy átvegye a RMA vezetését. Őt már Kereszturi Dezső kultuszminiszter nevezte ki az intézmény élére. Az Akadémia Kardos korszaka 1946 és 1949 között az intézmény történetének talán legizgalmasabb, de legellentmondásosabb időszaka is. Izgalmas azért, mert egy fantasztikus méretű újjá építés tanúi lehetünk, ellentmondásos pedig azért, amiért Magyarország története ezekben az években ellentmondásos, hiszen a koalíciós korszak meg a kommunista hatalomátvétel egy világvégét és egy teljesen új világ kezdetét jelentette.

Kardos gyakorlatilag a semmiből újjáteremti az intézményt. A háború utáni Magyarország teljes szellemi elitjét kihozta ide, a Falconieri palota falai közé. Szeretnék néhány nevet megemlíteni: Cs. Szabó László, Déry Tibor, Illyés Gyula, Lengyel Balázs, Lukács György, Ottlik Géza, Pilinszky János, vagy éppen Weöres Sándor. Ezeknek az embereknek gyakorlatilag 1941 után bezáródott az ország, a legtöbben megjárták a frontot, a munkaszolgálatot, a koncentrációs tábor poklát, és több éves bezártság után a romos Budapestről kiérkezni Rómába, együtt lenni, vitatkozni, beszélgetni, Rómát járni, szabadon alkotni, ez egy olyan lehetőség volt, amely nagyon sokszor visszaköszön a későbbi irodalmi és művészeti alkotásokban is. Lengyel Balázs Két Róma esszékötetében így emlékszik vissza az 1948-ban Rómában töltött hónapokra: Egykor Nemes Nagy Ágnessel voltam ott 1948-ban hónapokon át, s ami ott velem történt, villámerejű volt. Olyan tetőpont élmény volt, melyet visszanézve boldogságnak tekinthet az ember. Rómában voltunk, nem sokkal két évvel a háború után. Túléltem a katonáskodást, fogolytábort, egymásra találtunk a feleségemmel, fiatalok voltunk, mindketten húszas éveinkben, és képtelenül szerettük egymást. A világot akartuk, az egész világot nyelni, magunkba tömni fuldoklóan, hevesen.

Ez az időszak 1946 és 1949 közötti időszak a nagyon sok pozitívum mellett már magában hordozta mindazt az ellentmondásosságot, amely a kommunista párt előretörésével és a diktatórikus rendszer bevezetésével Magyarországot jellemezte.

Dr.Fejérdy András az RMA tudományos titkára:

- A Kardos által megteremtett működés keretei 1948 végére, 1949 -re lehetetlenednek el az otthoni politikai változásokkal összhangban. Hazahívják a kiküldött munkatársakat, ugyanez a sors eléri Kardos Tibort is, és a helyére a Külügyminisztériumon keresztül egy új igazgatót, Kalmár Györgyöt nevezik ki. Az ő feladata az lesz, hogy tulajdonképpen az akadémia működését felszámolja. 1950 január 1-től a Külügyminisztérium kezelésébe kerül a RMA. Kulturális attasé vezeti, aki névleg, mint a RMA igazgatója van bejelentve az olasz állami hatóságok felé, de aktív szervező tevékenységet az akadémia életében nem fejt ki, sokkal inkább fedő szervként használja az akadémiát, általában hírszerzési feladatokkal vannak ezek a személyek megbízva.

Szigorúan titkos
Jelentés: Bp. 1952 december 11. Kalmár György, fedőnevén Alagi Péter, titkos munkatárs. Született: Bp. 1923, nőtlen, foglalkozása kultúrattasé, a római magyar követségen teljesít külügyi szolgálatot. Feladatul kapta, hogy a római magyar követségen belül elhárítást, az olaszországi magyar emigráció vonalán pedig hírszerző munkát végezzen. Ilyen irányban több értékes anyagot kaptunk tőle.

Dr.Molnár Antal:

- 1949, 1950 után, annak ellenére, hogy a RMA gyakorlatilag megszűnt létezni, és egy kommunista politikai fészekké változott itt Róma belvárosában, a Pápai Magyar Intézet (PMI), amely a RMA egyházi szekciójának utóda pápai jogosítványokkal, nem szűnt meg létezni, hanem a római papi emigráció fellegvára lett.

Dr.Tóth Tamás a PMI rektora:

- A II.világháború végétől kezdve egészen 1964-ig a papi emigráció talán legfontosabb központi magja volt a PMI, és ezt nagyon nehéz volt fizikailag is sokszor, de leginkább lelkileg, hiszen egy épületben voltak az emigráns papok azokkal az emberekkel, akik a kommunista rendszer kiszolgálói voltak, és természetesen mindent megtettek azért, hogy az intézményt kiürítsék és birtokba vegyék.

Dr.Fejérdy András az RMA tudományos titkára:

-Volt, hogy a Lungotevere felőli bejáratot kellett őrizni, hogy biztosítsák a papok számára a bejutást, mert a
főbejáraton keresztül az állami, általában belügyes portás nem engedte be őket. Arra is volt példa, hogy a lift a második emeleten nem állt meg, csak első, a harmadik és a negyedik emeleten. A papok más úton voltak kénytelenek a saját szintjüket megközelíteni. A legendák még arról is beszámolnak, hogy volt hogy valami külső létraszerű alkotmányon jutottak föl a második emeletre egy különösen feszült periódusban.

-

-

Dr.Tóth Tamás a PMI rektora:

- Az itt lakó papok, Mester István, Zágon József mindent megtettek azért, hogy az intézmény az eredeti küldetéséhez közeli módon, az egyházi érdekeket tudja képviselni.

Dr.Molnár Antal:

- Az akadémia gyakorlatilag mint követségi munkásszálló és kémközpont működik 1956 október 31-ig.

Az októberi forradalom lángját a legtovább Rómában sikerült őrizni, hiszen egészen 1957 október 1-ig a kommunisták nem tudták visszafoglalni a római magyar papoktól a RMA-t.

Mihályi Géza, újságíró, a Menekült Magyar Diákok Szövetségének volt elnöke:

- Az elvtársak, azok november 3-án elhagyták az akadémiát, és elmentek Prágába, prágai különgéppel. Másnap jött a békeszerződés, tehát nyugodtan maradhattak volna, azért lógtak el, mert féltek hogy valami megtorlás elé kerülnek. De így az épület teljesen üresen maradt. Minket szabályszerűen vettek fel az akadémiai épületbe, minden felvételről értesítették az olasz hatóságokat, mert automatikusan a PMI vette át az egész ház vezetését, a két házunk közötti egyezmény alapján, amelyet az elvtársak elfelejtettek megsemmisíteni. A magyar hatóságok azzal fenyegetőztek, hogyha nem ürítik ki a helyet, ahol mi laktunk, akkor ők elveszik a pesti Olasz Intézetet. Mi történt?
Ebben az ügyben az olasz külügyminisztérium 3 millió lírát adott, hogy a diákoknak megfelelő lakást biztosítsunk, ehhez a pápa őszentsége még adott 3 és fél millió lírát, és ebből vették meg a Viecescán
azt a két emeletet, ahol aztán megszületett a Magyar Diák Otthon, fennállt mindaddig, amíg az utolsó diák is végzett.

Dr.Molnár Antal:

- 1957 október 1-től a budapesti pártvezetés elismerte, hogy a Palazzo Falconieri számunkra is egy óriási kincs, és az 50-es években ezt bizony nem használták ki eléggé.
1959-ben hivatalosan is újjá alakul a RMA, ez az akadémia egy klasszikusan vett szocialista országbeli kultúrintézet. Újjáindítják az ösztöndíjas programokat, vannak koncertek, kiállítások. Ezekben az években a magyar értelmiség színe-java megfordult Rómában. Művészek, tudósok folytattak tanulmányokat, tartottak előadásokat a RMA-án, ugyanakkor visszaemlékezéseikből nem a tudományok szentélye, hanem inkább a Kaffkai kastélynak valamiféle másaként rajzolódik ki a Falconieri palota.
Mindazok, akikkel én beszélgettem, arról számoltak be, hogy akkor érezték jól magukat, amikor becsapódott mögöttük a vasajtó és elhagyták a RMA területét.
Külön veszélyességi pontok voltak, ilyen pl. a portás fülke, ahol a 60-as években Tóth elvtárs Hollós fedőnéven jelentett mindenkiről, aki belépett, vagy kilépett az akadémiáról, és még a szemközti házakat is figyelte. Teljesen közismert volt, hogy az akadémia valamennyi telefonját lehallgatják, az ösztöndíjasok holmiját átkutatják, a leveleiket csak felbontva vehették át, és úgy is küldhették tovább. Rendkívül nyomasztó helynek számított ezekben az években a RMA.

Ami a legsúlyosabb és a bentlakók számára nyilvánvalóan a legnyomasztóbb lehetett, hogy mindenki tudta, hogy itt bizony kiemelten figyelik, talán jobban, mint Magyarországon.
Valamennyi igazgatója a RMA-nak 1989-ig hálózati személy volt, és a beosztottak közül igazgató helyettesek, titkárok és portások, takarítók, mind-mind komoly hálózati megbízással rendelkeztek, amelyekről a történelmi levéltárakban számos adatot találhatunk. Az igazgatók közül érdemes megemlíteni Kalmár Györgyöt, aki alagi fedőnéven, illetve Kis Aladárt, aki Szoboszlai fedőnéven jelentett.

------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------