2021.09.27.
Rómában a Falconieri palota dísztermében szeptember 20-án hétfőn este bemutatták Gyöngyössy Imre költő és filmrendező „Stigma” című olasz-magyar kétnyelvű verseskötetét, a szerző születésének 90. évfordulójára rendezett filmvetítés sorozat záróeseményeként.

Petényi Katalin író, filmrendező, művészettörténész és elsőként is a szerző felesége, valamint Kabay Barna forgatókönyvíró, filmrendező, producer és Roberto Ruspanti, az Udinei Egyetem magyar nyelv és irodalom professzora emlékeztek a költő Gyöngyössy Imrére, Terdik Sebestyén moderátor közreműködésével. A könyvbemutató estet filmvetítéssel kezdték, melyben olasz, francia, angol pályatárs rendezők vallottak egykori kollégájukról és barátjukról.

Bár elsősorban filmjei révén ismerték Gyöngyössy Imrét, természetesen olvasták a verseit is, hiszen azok olaszul és más világnyelven még a művész életében megjelentek. Számukra a „rendező” Gyöngyössy Imre saját „költői szóképeit” vette filmkockákra. Petényi Katalin férje művészetének alapvonásáról, „filmnek és versnek a szimbiózisáról”, együttéléséről beszélt, míg Kabay Barna rendezőtárs és barát a „költői képek elsődlegességét” tartotta a filmek kiindulópontjának.

A Stigma című 200 oldalas verseskötet a budapesti Nap Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban olasz-magyar kétnyelvű kiadásban. Miként ismeretes, az 1930-ban született Gyöngyössy Imre – baranyai falusi körorvos fiaként – a pannonhalmi bencés gimnáziumba járt, ahol olasz nyelvből és irodalomból érettségizett. Anyanyelvi szintű tudását azonban nemcsak nyelvészeti ismereteinek köszönhette, hanem annak a konzsenialitásnak, mely a fogékony magyar embert olyan könnyen otthonossá teszi az olasz világ gyönyörű tájain, dantei és petrarcai nyelvében, hiszen Itália és Hungaria sorsa nagyon sok szempontból közös szőttes. Ez az olasz nyelvi és művészeti indíttatás oldotta ki a fiatal és tehetséges Imréből az első verseket, olasz nyelven.

Ez lett a veszte, börtönsorsa és kálváriája, egyszóval stigmája. Rajta a seb szó! Parola italiana! De ezek a stigmatizált szavak adták a szenvedésén túl az ő „megigazulását” is. Huszonegyévesen, fürtös-göndör hajjal, mert olasz verseket írt, letartóztatják. 1951 a magyar történelem egyik mélypontja. Kínpadra és vesztőhelyre kerülnek a kínvallatás szavai is: az édes anyanyelv. Imre megvédi annak a becsületét. Elhallgat magyarul, hogy az édestestvér olasz nyelven mondja el, amit kimért rá a sors. És a Sors – számára a Gondviselés – azt szabta ki, hogy akár elnémulásig őrizze a szavak ősi szentségét és hogy azonosuljon azokkal a vele együtt meghurcoltakkal, akiket később a világ keresztútjain felismer, az elpusztított Volga-németekben, a Berlini fal faltörő áldozataiban…
Így, „elűzetve anyanyelvéből, mert nem akart csalódni az édes magyar nyelv visszhangjában” kölcsönveszi a nagy olasz mesterek szavait és bocsánatot kér e szentségtörésért. „Ne hagyjatok elveszni” – szól a ’68-ban írt „Ha megkérditek egyszer” című versének utolsó sorai közt. Valójában a helyes olvasat éppen fordított: Versei, minden szava, akár olaszul, akár magyarul és minden filmkockája, együtt és külön-külön is, egyetlen képi kiáltás és figyelmeztetés is csak azért, hogy mi el ne vesszünk!

Ha megkérditek egyszer…
Ha megkérditek egyszer,
miért írtam olaszul ezeket a verseket:
mert elűztek anyanyelvemből
mert nem akarok csalódni
az édes magyar nyelv visszhangjában
mert ezek a szavak már
az utolsó bölcsődalok szarkofágunkon.
Ezek a szavak nem szólhattak
drága meggyötört anyám szájából,
aki őrt állt a kínzókamrákkal szemben
a piszkos kocsmák ajtajában
állt, türelmesen, fegyelmezetten
mint a pompeji katona.
Az anyám megnémult.
Alighieri Mester, Petrarca, Leopardi
és Ti mind akik testeteket
a tökéletes olasz versek gyötrő töviseivel öveztétek,
bocsássatok meg nekem
bocsássatok meg a szentségtörésért,
ne hagyjatok elveszni
a tudathasadás,
a folytonos átváltozások, árulások, halálra ítélt szavak
töveseinek vad rengetegében.
A pokoltól, az örök szenvedéstől,
az örök rehabilitációtól
mentsetek meg minket,
mentsetek meg minket.

Gyöngyössy Imre kiváló, nemzetközi sikereket elért filmrendező volt; Kabay Barnával együtt rendezett, Jób lázadása című filmjük – melynek ötletgazdája és egyik forgatókönyvírója Petényi Katalin volt – Oscar-díj jelölést is kapott. Költészete egyenrangú a filmjeivel, sőt a versek nélkül nem születhettek volna meg a filmek.

1930-ban született Pécsett, a pannonhalmi bencés gimnáziumban érettségizett. Már gimnazistaként megjelent néhány verse az iskola folyóiratában, a Pikkolóban. Érettségi után felvételt nyert az ELTE olasz–francia szakára. Ekkor, 1951-ben egy koncepciós per áldozataként három év börtönre, kényszermunkára, vagyonelkobzásra ítélték, szénbányában vájárként dolgozott Tatabányán. 1954-ben szabadult, nagybetegen. Keresztury Dezső segítette. 1956-ban felvették a Színház- és filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára, a legendás Máriássy Félix-féle osztályba került; Szabó István, Huszárik Zoltán, Gábor Pál, Elek Judit voltak az osztálytársai. Már ekkor többen jelentettek róla. Részt vett a Balázs Béla-stúdió megalapításában, s mindeközben folyamatosan írt verseket.

A most megjelent kötet negyven év életművéből ad ízelítőt. Ez mindmáig felfedezésre váró vonulata az életének, önértékükben is roppant jelentős alkotások, és tematikájukban is hiánypótlóak, több tekintetben. Ebben a kötetben jelennek meg először a börtönben írt versei, melyeket fejben és olaszul írt.
Amikor koncepciós perben, államellenes összeesküvés vádjával elítélték, egyetlen vádbizonyíték szerepelt a vádiratban, hogy három verse megjelent Olaszországban és Franciaországban. Édesapja orvos volt egy kis faluban, és a házkutatástól félve Imre édesanyja a méhkaptárban rejtette el a fiatalkori verseit, amelyeket megettek az egerek.
Nyolc évig járt a pannonhalmi gimnáziumba, amely akkor olasz nyelvű volt, így anyanyelvi szinten megtanult olaszul. Később, amikor már elismert filmrendező volt, olasz filmkritikus barátai ámuldoztak, hogy kívülről tudja Dantét olaszul. Az Isteni színjátékot a magánzárkájában is mondogatta, kapaszkodóként. A börtönben mindent elvettek tőle, még a nevét is. Számmá változott. Nem volt sem ceruzája, sem papírja. Mégis, miért kezdett el verset írni, fejben?

„A magánzárkában jöttem rá, mielőtt még Thomas Mann Józsefét olvastam volna, hogy a legmélyebb, legsivárabb kútban is az embernek megvan az a képessége, hogy egy új dimenziót teremtsen, és megszüntesse a személyes, valóságos tér-idő dimenziókat.” Ezért a költészethez menekült. S hogy miért olaszul írt, azt egyik verstöredékében fogalmazza meg: „… mert elűztek anyanyelvemből / mert nem akarok csalódni / az édes magyar nyelv visszhangjában / mert ezek a szavak már / az utolsó bölcsődalok szarkofágunkon.” A börtönben a fegyőrök csak fasisztáknak nevezték a rabokat, trágárul beszéltek. Imre úgy érezte, nem tud többé megszólalni az anyanyelvén.

A költészet erejével teszi átélhetővé a börtönök zárt világát, a magánzárkákba folyosókról behallatszó hangokat, a hajnali galambsurrogást, a magányt és a magánnyal szemben az ember belső szabadságát, amit egyetlen hatalom sem vehet el. Jóval később olaszul írta ezeket a verseket. Megrázó volt a költemények fordítása közben az a feltörő fájdalom, ahogyan teljes empátiával azonosult ártatlanul kivégzett társaival. A mostani valóban az első pillanat, hogy ezek a versek megjelentek.

Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után a börtönökben is enyhült a szigor. Az egyik börtönőr rájött, hogy a rabok morzejelekkel írnak verseket. Elmesélte Imrének, hogy tetszik neki egy lány, udvarolna, de nem tudja, hogyan. Megkérte Imrét, hadd küldje el a verseit a lánynak. Házasság lett a dolog vége. Imre azt mondta: „Életem legmámorosabb és legrészegítőbb sikere az volt, amikor ez a börtönőr titokban, az esküvőről megmaradt vörösbort lapos üvegben behozta nekem.”

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.4781695648508684/4781681405176775/
https://www.magyarkurir.hu/kultura/nem-vesztette-el-hitet-istenben-az-emberben-megjelent-gyongyossy-imre-stigma-cimu-verseskotete
https://culture.hu/hu/roma/esemenyek/gyongyossy-imre---a-stigma-c-verseskotet-bemutatoja-2

------------------------------------------------------------------------------------

Versfilm – Gyöngyössy Imre versei a Stigma című kötetből

https://www.youtube.com/watch?v=j-6-lPxLMxc

---------------------------------------------------------------------------------------

Nagyon Köszönjük Várhelyi Klárának a szép fotóit, amit a könyvbemutatón a Falconieri palotában készített.

----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------