2021.07.27.
Rómában az egykori vágóhídon, ami ma Mattatoio múzeum (Mattatoio di Roma, ex Macro Testaccio) egy újra teremtési, Re-Creatures program indult, ahol a vágóhíd terei állat-témájú installációkkal, előadásokkal és hangművészettel elevenednek meg. Ilaria Mancia 2021 augusztus 22-ig fogja animálni a nyári kortárs művészetet.

Mindenféle állatok, még kimérák is megjelennek, most a Paper Studio installációja látható, este világító és túlméretes nyulakkal.

 

2015.02.28.

 

Nincs általános rendezési elv, de egy nagyon élő, izgalmas, sokoldalú, mégis hasonló gondolatok közé szőtt intézményegyüttes lakja be folyamatosan a római volt vágóhidat. Egyetemtől a biopiacig számos részben spontán és tervezett kezdeményezés költözik a Gioacchino Ersoch tervezte Mattatoio falai közé.

 

Róma egyik legizgalmasabb közösségi térsége alakult ki a Testaccio kerületben, a Tevere folyó partján elterülő korábbi vágóhíd hatalmas területén.

 

 

 

2012.12.05.

 

 

 

 

A MACRO-ba a kalandkedvelőknek érdemes ellátogatni, mert december 10-től mászhatnak és bolyonghatnak egy óriási bambusz labirintusban.

A Starn testvérek, Mike és Dough Starn alkotását 50-en építették, köztük 10 olasz és 10 amerikai hegymászó.

A Nagy bambusz mű magassága tekintélyes 25 -33 méter között van.

Az alkotásban a kettős csigalépcső ösvényhez vezet, amin végül el lehet jutni két "nappali" helységbe.

 

  

  

 

 Gioacchino Ersoch

tervei szerint, 1888-1894 között épült Róma központi mészárszéke, amely 2007-2010 között kulturális központtá alakult, és most megkapta a legjobb ipari épület átalakításáért járó díjat.

 

Az építészek a lehető legtöbb meglévő építészeti elem megtartására, illetve az eredeti térstruktúra megőrzésére törekedtek, így elsősorban üvegfalakat használtak a tér megosztására.

 

Odile Decq egy újabb épülettömb bevonásával teljesen átszabta a MACRO arculatát, bővítésében nagyrészt a transzparens felületek dominálnak, a bejárati fogadórészt egy hatalmas, becsapódott meteorit formájú piros auditóriummal töltötte ki.

 

Egy év alatt már a második kortárs múzeum nyílt meg Rómában néhány nappal ezelőtt. Ezt is egy évtizedig tartott befejezni, és ráadásul ezt is egy hölgy munkája: a francia Odile Decq-et és kollektíváját dicséri. Ráadásul a Zaha Hadid tervezte, utóbb Stirling-díjjal elismert és kormányzati pénzen épített MAXXI példájára a MACRO, azaz a Museum of Contemporary Art of Rome is visszaidéz valamit a kilencvenes évek bátor és naiv Európájából, ahol a fenntarthatóság még zavaros, távoli fogalom volt csupán, a múzeumi beruházásokat pedig mindenki megtérülőnek gondolta.